Megjelent a Városi Kurírban 2021 március 8-án.
100 magyar emberből 99-nek valószínűleg lövése sincs arról, vajon mitől nőnap a nőnap? Ilyenkor sajnos többnyire elindul a macsó gügyögés, hogy az anyjuk életet adott nekik, a feleségeik kimossák a zoknijaikat, és a kislányaik is majd biztos ilyeneket fognak csinálni, így hát kijár nekik a virág, meg a puszi ezen a napon.
A történet azonban egészen más. Kezdődött 1857-ben, amikor is New Yorkban negyvenezer szövőgyári munkásnő lépett egyszerre sztrájkba a magasabb bérekért és a munkaidő csökkentéséért. Akkor ők kicsit sem virágot, hanem brutális rendőri ütleget kaptak. Rájuk és még azóta is rengeteg meggyalázott, megvert, megölt munkásnőre emlékezik a világ a múlt század eleje óta.
A mai magyar valóságban viszont az idén az volt az előzetes hír, hogy a kormány már hétfőtől be akarta záratni a virágboltokat. Tény, március 8-a minden év virágeladási csúcsa. Igen rossz vicc lett volna az előre berendelt gigantikus mennyiségű virágot a kereskedők nyakán hagyni, kiváltképp hogy maguk az üzletemberek kevésbé, de a virágbolti eladók közel 100 %-a nő. Azaz pont nőnapon rúgták volna ki őket a becsődölt bolttulajdonosok.
Egy szó, mint száz, a nemzetközi nőnap alapjában egy munkásmozgalmi akciónap, amikor is koncentráltan illene számot vetni azzal, hogy például a Covid idején mindenhol romlott a helyzetük. Az alulfizetett és most szinte halálra terhelt kórházi személyzet java része nő. A megnövekedett állami adminisztrációt végzők zöme nő. A munkájukat vesztő férfiak feleségei is általában nők. És a frusztrálságtól megnövekedett számú családon belüli erőszak áldozatai is döntő részt nők.
Szóval, 2021. március 8-án a korábbiakhoz képest is nagyon rájár a rúd a nőkre. Leginkább ők szenvedik el a járvány szinte valamennyi többletterhét. Aki ma egy virággal akar jópofizni, azt én balgaságában is megvetem.
A nemzetközi nőnap zilált történelmében 1977-et tekinthetjük az egyik globális mérföldkőnek, amikor is az ENSZ közgyűlés március 8-át világnappá kiáltotta ki. Egyenjogúságról, munkabérekről, erőszakmentességről van szó.
Kérem a nőket, fogadják el a virágot, de tegyék hozzá, hogy ezzel nincsenek lefizetve. Az év összes napján virág nélkül is egyenjogúak akarnak lenni, magasabb fizetéseket, és garantált tiszteletet követelnek.
Kérem a férfiakat, adjanak virágot, de tegyék hozzá, hogy ezzel semmit nem akarnak letudni, hanem holnap és azután is szolidaritásba lépnek a nőkkel az egyenjogúságuk, a méltányos (férfiakkal azonos) bérükért, és az erőszak elleni védelmükért.
Ne alázzuk a nőket a felejtéssel, akkor sem, ha virággal kedveskedünk!
Szanyi Tibor
