Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnöksége a lehető leghatározottabban felkéri a kormányt, a sajtót, a médiát és általában is minden érintettet, hogy kellő méltósággal tartózkodjunk a mentősöket illető szidalmazásoktól, sőt immár boszorkányüldözéstől!
Az ISZOMM álláspontja szerint a mentősök sincsenek jobb helyzetben, mint általában a magyar egészségügy. Igen, az állapotok katasztrofálisak. Az emberek ellátottsága sajnos zuhanórepülésben van, s nincs kétségünk afelől, hogy a vonatkozó szolgáltatások akadozása, netán elmaradása egyre több emberéletet követel. Ez valóban tarthatatlan.
Az egészségügy megszervezése viszont állami feladat, ami semmiképp nem lehet a mindenhatónak hazudott piac dolga. A sürgősségi ellátás végképp nem bízható a sem magánszférára, sem az egyes családokra, mert az ilyen kényes esetekben az állam egyértelmű felelőssége megkerülhetetlen. Az emberek ennek érdekében is fizetik az adójukat, tehát az elhanyagolásra a pénzhiány sem lehet magyarázat.
Gálvölgyi János esete csak a jéghegy csúcsa. A köznapok emberei közül naponta sokan élnek meg hasonló, netán végzetes eseteket. Az ISZOMM mégis elutasítja, hogy a rendszer alapvető hibáit kizárólag az éppen szolgálatban lévő diszpécserre hárítsuk!
A Párt alapvetései szerint a mentőszolgálat a legkevésbé sem idiótákat alkalmaz, vagy ha mégis így lenne, az nem az adott idióták hibája, hanem azoké, akik ilyen rendszert működtetnek. A magyar mentőszolgálat hosszabb ideje létszám- és eszközgondokkal küzd, s a meglévő személyi állomány testileg, lelkileg, anyagilag kizsigerelten erőlködik a szegényes lehetőségeik közepette helyt állni.
Az ISZOMM szilárd szolidaritásban áll a mentős dolgozókkal.
Az ISZOMM azzal is tisztában van, hogy az emberi történelem kezdete óta minden pillanatban és szinte mindenhol jelentkezhetnek emberi hibák. Az igazi kérdés, hogy mit teszünk ezek kiküszöbölése érdekében? Ezért léteznek az ellenőrzési mechanizmusok. Például egy pár forintos banki kifizetéshez is minimum két ember jóváhagyása szükséges, ezzel szemben dőreség abban élni, hogy egy mentőirányító szakember műszakokon át egymaga dönthessen (jól, vagy rosszul) emberi életek sokaságáról.
Ha a konkrét esetben valaki fatálisan rosszul döntött, azért is legfeljebb csak részben felelős. Az abszolút felelősség a kormányé, amitől azt várjuk el, hogy ne csupán Gálvölgyi művész úr esetéből, hanem a mindennapok szomorú tapasztalatainak sokaságából vonja le végre a tanulságokat!
Mivel a lincshangulatból semmi jó nem sülhet ki, ezért az ISZOMM programja az egészségügy szisztematikus újragondolását szorgalmazza, amelyből egy mindenkire kiterjedő, társadalombiztosítási alapon működő és magas minőségű szolgáltatásokat biztosító egészségügyi rendszer kell szülessen!
ISZOMM Sajtó