Kalmár Szilárd, az ISZOMM egyik alapítójának írása a Munkások Újságában jelent meg 2021. március 9-én.
Amikor Jakab Péter szakított a Jobbikon belüli ellenzékével, Dúró Dórával, Novák Előddel, Toroczkai Lászlóval, akkor úgy tűnt, hogy ez amiatt is történt, mert valós ideológiai ellentét volt a párton belüli táborok között.
Ahogy azonban elkezd felpörögni az “előválasztási” kampány, úgy bújik ki egyre nyilvánvalóbb módon a (fasiszta) szög a (demokratikus) zsákból. Pár hete még csak olcsó demagógiát kaptunk párizsival, piros arannyal, lábosból kanalazott nokedlis paprikás krumplival, ma viszont már előjött a megosztó téma, a burkolt “buzizás” is. Jakab markánsan megfogalmazta, hogy nem hajlandó küzdeni azért, hogy egy gyereknek “három apukája legyen”. Aljas és sunyi politikai húzásról van szó, lényegében a kormányzati homofób propaganda becsempészése a hatpárti együttműködésbe, megosztó szándékkal. Még mielőtt valaki félreértené, itt szó sincs a “szivárvány családokról”, jogaikról. Itt a legközönségesebb módon egy politikai törésvonal tudatos szakadékká mélyítéséről van szó, aljas szélsőjobboldali uszításról. Jakab szándéka pontosan az, hogy éket verjen a demokratikus oldal szavazói közé. Nyilván pontosan tudja, hogy a melegekkel szembeni előítéletek ebben a közegben is jelen vannak, így azt is tudja, hogy ha ilyen kérdéssel tematizál, akkor növelheti támogatottságát. Az ilyen jellegű vita soha sikeres nem lehet, mert meddő és romboló hatású veszekedésekhez vezet. Mindenkinek meg kell fogalmaznia a maga álláspontját és így egy marginális kérdésből olyan politikai szakadás teremtődik, amely már jelentős lemorzsolódását jelenti a támogatóknak.
Már az októberi időközi országgyűlési képviselő választáson is láttuk, hogy a Jobbik milyen makacsul képes kiállni veszett, sokakat riasztó ügyek és személyek mellett. Ott és akkor egy olyan jelöltet tudtak indítani, aki korábban előszeretettel uszított cigányok és zsidók ellen. Mégis maradt és sokunk megdöbbenésére a “demokratikus B-közép” nem az antiszemita és rasszista jelölt ellen fordult, hanem például azon roma jogvédőket kezdte támadni, akik egy ilyen echte nácit elfogadhatatlannak tekintettek. Azokat az embereket, akiket néhány nappal korábban ebben a közegben még szent embernek kijáró tisztelettel emlegettek.
Jakab mostani homofób kiszólása a demokratikus oldaltól eltávolít egy jelentős választói tömeget. Az érintett embereken kívül azokat is, akik számára a nemi identitásbeli tolerancia fontos alapérték, akik nem tudnak olyanokra voksolni, akik homofób gondolataikat nem csak vállalják, de arra építik identitáskampányukat is. Lehet azt mondani, hogy nem egy hatalmas választói tömbbről van szó, de a sok kicsi a politikában is sokra megy, a sok kis közösség együtt egy nagy választói tömböt alkot.
Ezekben a napokban sok százezer ember távolodik el a hatpárti együttműködéstől, mert Jakab Péter szélsőjobboldali demagógiáját nem tartja támogathatónak.
Ebből így nagy baja lehet a hatpárti összefogásnak. Ha Jakabék a jövőben is az ilyen jobboldali identitáskampányt erőltetik, akkor az eredményezheti a széthullását is az együttműködésnek.
Már csak azért is érthetetlen, hogy ezen a területen próbálnak nyomulni, mert például vannak olyan ügyek, amelyek egy cseppet sem megosztóak. Az egyik ilyen a szociális válság, amellyel lényegében csak az Igen Szolidaritás (ISZOMM) foglalkozik. Az ország többségének helyzete folyamatosan romlik, a megélhetés, a lakhatás költségei napról napra nőnek, milliók számára bizonytalan a holnap. Ezeket az embereket nem érdekli a gyűlöletpolitika. Ezek az emberek olyan politikai erőt keresnek, amely tudatos és előremutató választ ad problémáikra. Vajon miért nem ezzel foglalkozik inkább Jakab Péter? Talán nem is tudja, hogy mit kellene mondania ezeknek az embereknek? Talán az sem véletlen, hogy a valós szociális fordulatért küzdő, Huszti Andrea által vezetett vezett ISZOMM, melyben ott van Szanyi Tibor és Székely Sándor is, kimaradt a hatpárti együttműködésből…
Kalmár Szilárd – Munkások Újsága
