Megjelent a Munkások Újságában 2020. november 20-án.
Nagy a mozgás az ellenzéki térfélen. Hat – magát demokratikusnak mondó – párt közösen kíván indulni a Fidesz ellen, és úgy tűnik akik nincsenek benne a hatosfogatban, azokat ki akarják zárni az ellenzékből. Hogy ez mennyire demokratikus arról még szerkesztőségünkben is éles viták mennek. Eszes Péter kollégánk az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjét Székely Sándort kérdezte a helyzetről.
Eszes Péter: Maga állandóan egyedül marad.
Székely Sándor: Sosem voltam még egyedül. Bár mostanában már nagyon vágyom rá. Néha egy politikus is besokall. A múltkor például már a fiam kérdezte, hogy miért beszélsz magadban, apa?
E.P.: Alapvetően a politikai helyzetről beszéltem. Egyedül szavazott nemmel a Fidesz felhatalmazási törvénye ellen. Valamint csak önök akarják visszavonni az egészségügyi törvényt. Valamint ha jól értem, pártját az Igen Szolidaritást a többi ellenzéki párt nem akarja elismerni.
Sz. S.: Mindig csapatban dolgozom. Ilyen értelemben nem vagyok egyedül soha és nem is akarok egyedül maradni. Tény, hogy politikai pályafutásom első 8-9 éve a kényszeres szövetségkötési időszak, a mindenkinek való megfelelés ideje volt. Ennek viszont mára vége.
Bátran megyek szembe akár az egész országgyűléssel is, ha úgy érzem hogy azt kell tennem, illetve ha erre pártom elnöksége felhatalmazást ad.
E.P.: Terveznek szövetséget kötni a hat párttal, akik most úgy tűnik, hogy összefogtak? Indulnak az előválasztásokon? Vagy elindulnak inkább külön, hátha a Fidesz megsegíti önöket egy kis médiával, pénzzel?
Sz. S. Nehéz ügy. A frakcióval rendelkező pártok 2010 és 2020 között folyamatosan azt mondták, hogy ők bizony nem működnek együtt senkivel, hiszen mindenki más vállalhatatlan. Ebből lett Orbán Viktornak több kétharmada. Mi ezzel szemben azt mondtuk már az alakuláskor is, hogy mi egy baloldali párt vagyunk, nem szeretjük a kapitalizmust, utáljuk a fogyasztói társadalmat, küzdünk a 200.000 forintos nettó minimálbéréért, de Orbánék leváltása miatt hajlandóak vagyunk együtt dolgozni a többi párttal. Akik alapvetően mind konzervatívok vagy liberálisok, tehát nem éppen olyanok akikkel mi közel állnánk ideológiailag. Ehhez képest egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezek a pártok, akik már 10 éve ellenzékiek, olyan nagyon szóba akarnának állni velünk. Szóval rajtunk nem múlik. Van miniszterelnök-jelöltünk, programunk, jelöltjeink, szervezetünk. Szeretnénk részt venni az előválasztásokon, mint egyenrangú fél. Ha ez megy, akkor jó. Ha nem, akkor sem esünk kétségbe.
E.P.: Akkor marad a Fidesz kegyelemkenyere?
Sz.S.: A Fidesz jobban fél tőlünk, mint az ellenzék. Mi ugyanis a baloldali szavazókra hajtunk. Azokból a legtöbb most a Fidesznél van. Rajtunk kívül csak a Fidesz beszél a baloldali tömegekhez.
A probléma ott van, hogy iszonyatosan hazudnak neki, mellette minden pénzüket ellopják, és kiszolgáltatják őket a munkaadóiknak.
A többi ellenzéki párt csak a sajtószabadság, az alkotmányosság, és az emberi jogok témakörben pörög, így a szavazóbázisukra csak részben vagyunk veszélyesek. Még az egészségügyi törvényt is megszavazták, holott az tönkreteszi a szakápolókat. 80.000 emberről beszélünk, plusz arról a 10 millióról, akiket ápolniuk kellene.
E.P.: Akkor marad a politikai senki földje.
Sz. S.: Négy és fél millió választópolgárt nem neveznék politikai senkiföldjének. Az egy másik kérdés, hogy az elmúlt 30 évben a politikai baloldal felszámolta magát. Újra kell építeni mindent.
E.P.: Tényleg azt gondolják, hogy maguknak ez sikerülni fog?
Sz.S.: Huszti Andreával (a párt elnöke a Szerk.) 2016 –ban elhatároztuk egy kies szerdai délutánon a Csepeli Gyár egyik kocsmájában, hogy 2022-ben lesz egy frakcióval rendelkező baloldali pártunk a Magyar Országgyűlésben. Tudtuk, hogy ehhez 2018-ban először egy képviselőt kell bejuttatni. Szeretném jelezni, hogy jelenleg pontosan ott tartunk ahol azt mi elterveztük. Szanyi Tiborral lett egy nagyon ismert és egyértelműen baloldali miniszterelnök-jelöltünk, van szervezetünk, jelöltjeink, programunk. Online elérésben vetekszünk a többi párttal. Készen állunk a feladatra. Igen.
E.P.: Szanyi Tibor ismertsége 75 százalékos, de csak 9 százalékos a tetszési indexe.
Sz. S.: Nézze. Mi 2022-ben, egy frakcióval rendelkező párt leszünk a Magyar Országgyűlésben. Ha minden jól megy, az ellenzéki együttműködés keretében még kormányra is fogunk kerülni. A 9 % egy nagyon szimpatikus szám, ha támogatottságról beszélünk.
E.P.: Beszéljünk a programról. Önök a napokban nyilvánosságra hozták a 82 pontból álló programjukat. Mit várnak ettől? Olvas ma bárki is programokat?
Sz.S.: Hogyne olvasnának! Azoknak akiknek ez a dolga, azok olvassák. A választókat is érdekli, hogy mire szavaznak minden ellenkező híreszteléssel szemben. Aki ezt elolvassa, az pontosan tudhatja, hogy mi mit akarunk.
E.P.: De miért gondolják, hogy bárkit is érdekel?
Sz.S.: Nézze. Mi a 200.000 forintos minimálbérért, a 37.500 forintos családi pótlékért, a 100.000 forintos minimumjövedelemért és a 37.500 forintos havi korpótlékért küzdünk, melyet a nyugdíjasok minden hónapban megkapnak. Nagyot csodálkoznék, ha ez valakit nem érdekelne Magyarországon. Szeretnénk, ha a választókort levinnék 16 éves korra. Valamint önkéntes formában visszavezetnénk a fiataloknak a lehetőséget arra, hogy kapjanak katonai, egészségügyi, katasztrófavédelmi kiképzést.
E.P.: Maguk visszahoznák a sorkatonai szolgálatot? Jól értem?
Sz.S.: Arról van szó, hogy egy önkéntes ösztöndíjjal megtámogatott program keretében lehetővé tennénk, hogy 18 életévüket betöltött emberek fél évig kaphassanak katonai, egészségügyi, és egyéb kiképzést.
E.P.: És miért gondolják, hogy ez népszerű lenne?
Sz.S.: Magyarország,mint már említettem, nemcsak Budapest belvárosából áll. Azért mert elkényeztetett soha fel nem növő gyerekek, akiknek mindent szabad, nem szeretik a kötöttséget, vagy felelősségvállalást másokért, attól még Magyarországra tömegével van szüksége olyan emberekre, akikre lehet számítani ha baj van.
Ha árvíz van, ha meg kell védenie a barátait, vagy esetleg életet kell mentenie, mert kevés az ápoló. Azt akarjuk elérni, hogy a magyar társadalomban erősödjön az összetartás. Hogy az egyes társadalmi osztályokban nevelkedett fiatalok legalább fél évre találkozhassanak, ismerkedjenek, vegyüljenek.
Természetesen nem a szívatásra építenénk a rendszert. Hanem a pozitív, összetartó előrevivő dolgokra. Ha Svájcban, Németországban, Izraelben és sok más országban sikeresen tud ez működni a hadseregben, talán ideje Magyarországon is kipróbálni. Már nincsenek itt az oroszok. Már nem lehet a srácokat megfélemlíteni. Ideje lenne viszont megtanítani, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni a közösség sikeréért. Ezen fog múlni országunk jövője.
Megjelent a Munkások Újságában 2020. november 20-án.