Székely Sándor független országgyűlési képviselőnek
Tisztelt Képviselő Úr!
Négyciklusos nemzeti és egyciklusos európai parlamenti képviselőként megrökönyödéssel látom azt a siralmas politikai teljesítményt, amit a Magyar Országgyűlés nyújt.
A jelenlegi járvány mentén a korábbiak sokszorosára duzzadó szociális válság kihívásai közepette a hitleri mintára tető alá hozott ún. “felhatalmazási törvényt” láthattuk a törvénygyár egyedüli “érdemi” termékeként, amelynek európai következményei egyenesen katasztrofálisak. Nem vitatom a szócsaták szerény hasznát, viszont ha az Országgyűlés történelmet akarna írni, akkor egészen bizonyosan más eszközökhöz nyúlna.
Most, május elejére (a miniszterelnök által a járvány előrevetítetten számított, de egyelőre ködbe vesző csúcspontjára) a magyar családok bő felénél egyszerűen elfogyott a fellelhető pénz, s a remény is egyre kevesebb, hogy az emberek majd valahonnan szereznek. Szociális összeomlás fenyeget, illetve már üt is.
Igazából nem hullajtok könnyet amiatt, hogy – az Országgyűlés feje fölött – a kormány által bejelentett gazdaságvédelmi akcióterv egyetlen aktívnak szánt eszköze sem működik, mert így legalább marad mozgástér. A vállalatokra egyelőre egy fillért sem jutott a közösből, de sajnos az emberekre sem. Pedig ez utóbbi lenne a legfontosabb.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a kormánynak – meglehetősen felelőtlenül – nincsenek érdemi tartalékai, legalább is az EU által biztosított euró milliárdokon túlmenően. Tervezett, rendkívüli bevételek ugyan körvonalazódnak, éspedig az önkormányzatok, továbbá – a bankokon és a kiskereskedelmen keresztül – a lakosság megsarcolása formájában. Ez viszont csak fűti az igazságtalanságokat.
Tisztelt Képviselő Úr!
Akár felismerik képviselőtársai, akár nem, ez a mostani válság kizárólag jövedelmi intézkedésekkel hárítható. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom – amelynek Ön is alapító tagja, velem együtt – standard számításai szerint a helyes út az lenne, ha a Magyar Állam garantálná minden nagykorú polgárának a havi nettó 100.000 forintos minimumjövedelmet, amihez havi nettó 200.000 forintos minimálbér dukál. Ezen felül a családi pótlék megháromszorozása lenne méltányos, azaz 37.500 forint, továbbá ugyanekkora nyugdíjpótlék minden érintettnek. Most. Azonnal. Haladéktalanul.
Nem kívánok ötleteket adni, hogy a költségvetés honnan szerezzen pénzt mindezekhez, de az logikailag is kizárható, hogy maguktól a kedvezményezettektől, azaz a rászoruló lakosságtól vegye el! A kormány mégis ezt kísérti, márpedig az EU források még a kormány társfinanszírozása nélkül is elégségesek lennének, minimum az év végéig. Aztán új év jön, új EU forrásokkal.
Ha mégis az lenne az állítás, hogy a fenti sarokszámokhoz nincs elegendő pénz, akkor javaslom, hogy rendkívüli intézkedéssel, azaz törvénnyel vonják el a 48 millió forintot meghaladó, azaz az Igen Szolidaritás javaslata szerinti 200.000 forintos minimálbér kétszáznegyvenszeresén túli, aktuális tőkeosztalékok 98 %-át a tőketulajdonosoktól, akik erre a jövedelemre egészen bizonyosan munka nélkül tesznek szert. Ebből az összegből – egyébként – a fenti igények többszöröse is kijönne.
Tudom, ez a javaslatom a baloldaliság leglényegéből fakad, ami nem éppen egy domináns áramlat a Magyar Országgyűlés mai összetételében. Ön mellett tulajdonképpen egy kezemen meg tudnám számolni a ténylegesen baloldali képviselőket, s minthogy egy frakciónyian sincsenek, ezért indítványomat a nagytöbbség felé fókuszálom: életükben csak egyszer, ezen egy alkalommal legyenek baloldaliak, még akkor is, ha csak eljátsszák!
Kérem, ezt az üzenetemet továbbítsa feléjük! Kérésem nyílt, s nem szeretném, ha ez csupán kettőnk pártos összekacsintása lenne!
Pénzt az embereknek! Nincsen ebben semmi ördöngősség. A pénz ott van a hatalom kezében, hiszen ő vette el az emberektől. Döntés kérdése az egész. Ha a hatalom most nem ad vissza pénzt az embereknek, akkor a szörnyű pusztulást ő sem fogja túlélni. E kettő közül csak a nép érdekében szólok.
Köszönettel és üdvözlettel:
Szanyi Tibor
Igen Szolidaritás
