Megjelent a Városi Kurírban 2021. február 28-án
Leginkább a kormányoldal érezheti furán magát, vagyis a Fidesz. Ha tisztességes választásoknak néznénk elébe, s a kihívó ellenzéki pártszövetség ténylegesen meg tudná szervezni magát, akkor Orbánnak nem csak az országgyűlési kétharmada, de a kormányfői széke is inoghatna.
Szerencséjükre, pontosabban az ország szerencsétlenségére egyik feltétel sem áll fenn.
A választókerületek jelenlegi szerkezete eleve a Fidesz szavazatmaximalizálására lett összeállítva. A kormánypárt hatalmi szóval és rengeteg pénzzel, valamint a külföldi vendégszavazatokkal azonban ismét nyerhet, jóllehet fentiek bármelyike egyenként is kizárja a “fair” választások esélyét, nemhogy így együtt. Attól tartok, annak ellenére is győzhet a kormányoldal, hogy a vírusválság és következményeinek szociális félrekezelése normál esetben automatikus bukást kellene eredményezzen.
De semmi baj jön a délibábos folyamat az előválasztás
A 2019-es önkormányzati választások előtt a jó politikai infrastruktúrával rendelkező Budapest 1,4 millió választásra jogosult polgárának 5 %-a, azaz 70.000 ember döntött előzetesen arról, hogy 3 liberális politikus közül melyik menjen a pástra a Fidesz emberével szemben. Ezt azonban jóval nehezebb lenne megismételni országosan 106 választókerületben, ráadásul igen tarkabarka hátterű jelöltek esetében.
Ne feledjük, Budapesten nem vett részt a csatában az a Jobbik, amelyik a közhiedelem szerint a legerősebb ellenzéki párt vidéken!
A Jobbik által felfedezett, egykoron markáns Fidesz-szavazó, jelenleg önjelölt civil miniszterelnök-aspiráns, Márki-Zay Péter máris szerepeket oszt, s a vonakodó Karácsony Gergelyt szeretné látni maga helyett a főjelölti palást alatt, miközben az ellenzék legerősebb vezéralakja, Gyurcsány Ferenc feleségét ekézi, kvázi a Fidesz szekerének tolásával vádolva, amennyiben elindulna a miniszterelnök-jelölti “casting”-on. Ezzel máris nagyot lépett abba az irányba, hogy a jobbikos Jakab Péter tetemes előnyhöz jusson, ami viszont főnyeremény lenne a Fidesznek, hiszen elmondhatná, hogy az általa (tudatosan és) hamisan “baloldalinak” nevezett ellenzéki koalíció egy náci ihletettségű párt frontemberét emeli a pajzsra.
Ebben a helyzetben mindkét oldal elemi igénye lehet a belső konszolidáció
Várhatóan tehát növekedni fog a kormányoldal mellett kiálló hangadók száma, s ugyanez lenne természetes az ellenzéki térfélen. A lojalitás jelentősége annyira felerősödhet, hogy a félelem válik a politikai folyamatok döntő motivációjává. A Fidesznek nem lesz elég a holdudvarából áradó csendes támogatás, s harcos kiállást fog követelni. Ellenzéki oldalon pedig soha nem látott garmadája lesz azon nyilatkozatoknak, amelyek szerint ha valaki nem ezt, vagy azt csinálja, az a Fidesz szekerét tolja.
Sajnos attól tartok, hogy a 2022-es választások a “hazaárulók” és a “Fidesz-bérencek” belső csatáin fog eldőlni.
Pedig megépíthetnénk a 21. század legizgalmasabb kereteit is, nevezetesen a valódi szocializmust.
