Megjelent a Munkások Újságában, 2020. december 15-én.
Közzétették az Európai Parlament szerdán elfogadandó határozatát, amelyet a négy legnagyobb ottani frakció (Néppárt, Szocialisták, Liberálisok, Zöldek – tehát az erős többség!) terjesztett elő. Az EU-költségvetésről és a hozzá csatolt újjáépítési alapról van szó.
Az ügy első pikáns eleme, hogy mivel a Néppárt a Fidesz európai pártcsaládja, így elvileg (és akár) a fideszes EP-képviselők szavazatára is számíthatunk.
A második pikáns elem az, hogy ez az EP-határozat egyszerűen nem vesz tudomást a múlt heti Merkel-Orbán paktumról. Egyebek között ugyan hosszasan felsorolja és üdvözli a költségvetés elfogadásához vezető út különböző megállapodásait és határozatait, de legfőképp leszögezi, hogy a rendszer jogszabályi alkotóeleme a “működő jogállamisági mechanizmus”, amely eredeti, tehát változatlan szövegterjedelmében hatályba lép 2021. január 1-én.
A harmadik pikáns elem, hogy az EP több ponton is sajnálkozását fogalmazza meg a kormányfőket tömörítő Európai Tanács viselkedésével kapcsolatban, mondván hogy az ott folyó politikai viták méltatlan késedelmekhez vezettek, de leginkább feleslegesnek (“superflous”) minősíti a politikai vezetők ún. jogállamisági következtetéseit (értsd: Merkel-Orbán paktumot), mondván hogy az van, ami az (Orbán ellenében) elfogadott jogszabályban van, és kész.
Ha valaki nem értene az udvarias szóból, akkor az EP az itt tárgyalt határozatában – kellő alapszerződési hivatkozással – emlékeztet arra, hogy a kormányfők testületének semmiféle jogalkotási kompetenciája nincs (“shall not exercise legislative functions”).
Ha még ez sem lenne elég, akkor az EP azt is világosan kifejti, hogy a végrehajtásért felelős Európai Bizottság egy független szervezet és kizárólag a jognak van alárendelve (“dura lex sed lex”, azaz a törvény kemény, de a törvény), és már szinte szájbarágósan hangsúlyozza, hogy a kormányfők alkui (“következtetései”) semmiféle kötelmet nem jelentenek a végrehajtás tekintetében.
Ám az EP még a fentieket is képes fokozni azzal, hogy kimondja: semmiféle helye nincs semmiféle alkalmazási útmutatóknak és hasonlóknak, de ha bármely tagországnak valami nem tetszene az érintett jogszabályban, akkor forduljon az Európai Bírósághoz!
Nos, mindebből nehéz lenne kiolvasni bármilyen Orbán-győzelmet, ugyanis ő három követelést forgalmazott az elmúlt fél évben:
I. Szerinte az EU-költségvetése rossz, ezért nem szabad elfogadni. Tényszerűen azonban változtatás nélkül elfogadta.
II. Szerinte az EU-nak nem szabad hitelt felvennie, mert az rossz dolog. Tényszerűen azonban ezt is minden különösebb nélkül elfogadta.
III. Szerinte a költségvetéshez és az újjáépítési alaphoz nem kapcsolható semmilyen jogállamisági kritérium. Tényszerűen azonban az EU hozott ilyen jogszabályt.
Ezek után Orbán megállapodott Merkellel, hogy eláll mindennemű vétótól, amennyiben a jogállamisági klauzulát addig nem alkalmazzák, amíg az egy sajátos felülvizsgálaton át nem esik az Európai Bíróságon. Tényszerűen a jóváhagyásért felelős EP azonban most azt mondja, hogy az ilyen értelmezés a két (meg a többi) kormányfő magánügye, és szó sem lehet semmifajta bűvészkedésről.
Az már csak hab a tortán, hogy bárkinek, aki azt gondolná, hogy Orbán értékközösségből érdekközösséggé változtatta az EU-t, annak az EP ugyanebben a határozatában most azt üzeni, hogy ‘nem’.
Nos, ha december 16-án az EP elfogadja az előterjesztett határozatát, akkor kimondható, hogy az EP megvétózta a Merkel-Orbán paktumot.
Szanyi Tibor, miniszterelnök-jelölt, az ISZOMM alelnöke
