Szanyi Tibor írása a Munkások Újságában jelent meg 2021. január 28-án.
Szerte a világon folyik a “vakcinaháború”, azaz a kutatás, a fejlesztés és a gyártás felfuttatásában mutatkozó verseny, illetve a már kész vakcinák megszerzése és beoltása frontjain. Magyarországon inkább az oltási sorrend áll a közbeszéd közepén, bár vakcina idehaza egyelőre nincs számottevő mennyiségben.
Ami az előállítást illeti, az amerikaiak állnak az élen a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinái révén, egyben ezek a legkorszerűbb oltóanyagok. Mindkettő már rendelkezik az európai gyógyszerügynökségtől kapott eseti engedéllyel, hatékonysága 95 % körüli. Az orosz Szputnyik-V hatásossága nem sokkal marad le az amerikaiaktól, bár ez az anyag Magyarországon csak hatósági engedéllyel bír, az előbbiek centrális eljárások, az utóbbi nemzeti. A brit/svéd AstraZeneca is bír feltételes hazai engedéllyel, jóllehet ez utóbbi hatékonysága az összes eddig használt vakcina közül a leggyengébb. Szürke szamár a kínai Sinopharm gyógyszere, ugyanis ennek engedélyeztetése során még nagyon sok kérdést kell tisztázni, miközben Kínában és máshol bőszen használják.
Senkinek ne legyen kétsége, mind az öt vakcina nagy valószínűséggel jó, és alkalmas a tömeges bevetésre, különösen vészhelyzetben, amely léte felől szintén nincs kétség.
Sokan azonban (negatíve) túlpolitizálják a kérdést, főleg az orosz és a kínai termék kapcsán. Személyes véleményem az, hogy a történelmi idők óta nagy tekintélyű orosz tudománytól, illetve a több ezer évre visszatekintő kínai orvoslástól simán elvárható, hogy nem állnak elő gagyival, az pedig végképp, hogy semelyik ország kormányai nem szándékoznak emberek tíz- és százmillióit megmérgezni, kiváltképp nem saját honfitársaikat.
Az engedélyezés más tészta. Számos azonosság, de különbség is van az amerikai, az európai, az orosz és a kínai vizsgálati módszertanokban, hogy a világ egyes számú, ám esetünkben roppant hallgatag vakcina-gyártójáról, Indiáról ne is beszéljünk stb. Hogy ki, mikor és milyen feltételeknek akar megfelelni, az egy elég szövevényes terep, azonban az adott vakcina egészségügyi értékét kevéssé befolyásolja. Rögzítsük azonban azt, hogy a vizsgálatoknak, pontosabban a fejlesztéseknek igazi próbáját, az ún. negyedik fázist még senki nem ugrotta meg, ez pedig a tömeges alkalmazás utáni hatásvizsgálatokról szól.
Ha kormányfő lennék, sok más vezetőhöz hasonlóan szintén az égen-földön (tán poklon is) mindent megtennék, hogy vakcinához juttassam a népemet. Tartózkodnék azonban az engedélyező hatóságokra helyezett bármiféle nyomásgyakorlástól, miközben rendelkezésükre bocsátanék szinte bármit, ami a munkájukat eredményesebbé teheti. Egy dolgot bizonyosan nem tennék, éspedig azt, hogy bármelyik, valahol már engedélyezett vakcina politikai üldözésébe fogjak. Még ellenzékből sem!
A ‘látatlanba tutizást’ a nép sem nagyon kedveli.
Ha a magyar ellenzéki pártok egyikének-másikának aggodalmai vannak bármelyik vakcinával kapcsolatban, nosza, látogassuk meg az adott gyártót, beszéljünk az engedélyező hatóságaikkal, s csak utána nyilatkozgassunk (már ha egyáltalán)!
Van azonban valami más is, éspedig a fogyasztóvédelem kérdése. Attól tartok, itt és most egy kicsit lemaradtunk. Ha a gyógyszertárban veszünk egy bármilyen, szokványos, olcsó gyógyszert, akkor egy lepedőnyi tájékoztató papír van a dobozban az adott gyógyszer összes ismert (esetleg ismeretlen, de feltételezett) hatásairól és mellékhatásairól. Nos, a szóban forgó vakcinák esetében nem tudok arról, hogy a beadáskor bárkinek is a kezébe nyomnának ilyesfajta tájékoztatást, no pláne, hogy széles körű lenne az idevágó (gyártói, hatósági) tájékoztatás.
Mindez azt támasztja alá, hogy sürgősségi helyzet van, és ilyenkor nem a szokványos magatartások vannak az élen. Jó lenne ezt a kormánynak és ellenzékének egyaránt mérlegelni.
A kormánytól az az elvárható, hogy átmenetileg finanszírozza a válságba belegebedő emberek életét, az ellenzéktől pedig az, hogy feleslegesen ne kakaskodjon, hanem mindketten összpontosítsanak a szociális válság elhárítására. A vakcina-hiszti nem visz előrébb.
Szanyi Tibor, miniszterelnök-jelölt, az Igen Szolidaritás alapítója