A magyar baloldalhoz tartozó pártok és mozgalmak közös állásponttal álltak ki az európai baloldali pártcsalád által az elmúlt hétvégén rendezett budapesti Európai Fórumon, amely hagyományosan kontinensünk baloldali, progresszív és zöld erőinek immár 8. eszmecseréje volt.
Az eseményen kéttucat ország mintegy 300 aktivistája vett részt a Vasas Székházban. Vezetői szinten képviseltették magukat a három pártcsalád szellemi műhelyei, valamint számos feminista és ifjúsági szervezet, mindannyian a társadalmi és környezeti igazság jegyében.
Magyar részről az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, a Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldal, a Szocialisták és Demokraták, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom vezető személyiségei egyaránt felszólaltak. Beszédeik közös metszete az Európában, illetve az USA-ban kialakult új helyzetekhez kötődött, amelyek lényege, hogy világosan és egyértelműen a múltba utalják az eddigi identitáspolitizálást, illetve ebből adódóan a marginális csoportok bázisán való életszerűtlen akciózásokat. Elismerve minden kisebbségi csoport létérdekeit, a baloldali politizálás súlypontjait mégis a bérekre, a társadalmi szolgáltatásokra, valamint a környezeti szolidaritás terepeire helyezik, ezzel is példát mutatva a hazai ellenzék más pártjainak.
A 8. Európai Fórumon bejelentésre került számos hazai baloldali szervezet és személyiség október 26-i közös kiáltványa, amely közös mozgalomba hívja a kapitalizmus hazai veszteseit.
Szanyi Tibor
elnök
————————————————
Kiáltvány a kapitalizmus vesztesei érdekében
Elfogadva: Budapest, a 2024. 10. 26.
Magyarországon – az 1989-es fordulat után 35 évvel – végleg nyilvánvalóvá vált a régi-új rendszer csődje. Mára a társadalom jó része reménytelennek érzi a helyzetet, mert úgy véli, hogy ez az állapot végleges. Ennek hátterében az áll, hogy a külső tőkés erőktől függő kapitalizmus nem képes a társadalmi igazságosságra épülő, mindenkinek méltó életviszonyokat kínáló országot létrehozni.
A többség helyzete kilátástalan. Úton-útfélen, társaságban és az interneten, egyre többen mondják ki: az 1989 után létrejött kapitalizmus a lakosság többségének még olyan életminőséget, létbiztonságot sem képesnyújtani, mint a korábbi, nem kapitalista rendszer.
Mi történt?
A fejlett tőkés országok (elsősorban az USA, Németország, Anglia, Franciaország) tőkései, valamint hazai kiszolgálóik lényegében felszámolták a sokszor a világpiacon is exportképes magyar ipart és mezőgazdaságot, amely korábban a szociális és jól-léti rendszer alapját alkotta. Sok hazai gyárunkat külföldi versenytársa privatizálta, majd monopolhelyzetét kihasználva extraprofitot realizált anyaországában, tehát nem itt fizetett vállalati nyereségadót. A külföldi transznacionális társaságok meghódították piacunkat.
A távol-keleti cégek sokszor az elemi környezetvédelmi és munkajogi előírásokat sem tartják be. Az 1990-es években elszegényített ország, amelynek termelése később ugyan elérte a korábbi szintet, gazdaságilag és politikailag is kiszolgáltatott lett.
A periféria sok országához hasonlóan külső és belső, azaz kettős kizsákmányolás áldozataivá váltak a dolgozók.
A magyar újburzsoázia rendkívül meggazdagodott, miközben a lakosság bő felének életszínvonala rosszabb, vagy nem jobb, mint 35 évvel ezelőtt!
A jövedelmi különbségek elviselhetetlenné váltak. A nép több mint felének életszínvonala a társadalmi minimumon, vagy az alatt van.
A teljes foglalkoztatottság, az ingyenes oktatás- és egészségügy a múlté, a fogyasztás mennyisége és minősége romlott, a művelődés lehetősége a lakosság többsége számára elérhetetlen. Nem véletlen az általános nosztalgia a korábbi rendszer létbiztonsága iránt.* Visszafordulni azonban nem lehet.
Mi a kiút?
Józan, a rendszerváltoztatás kárvallottjainak a társadalom egészének érdekeivel összhangba hozó politikát
kell folytatni! Előbb lazítani kell, majd felszámolni az ország újgyarmati jellegű kiszolgáltatottságát, aztán kivezetni az országot a kapitalista viszonyokból egy új, közösségi társadalom felé.
Minden, a társadalomért felelősséget érző baloldali politikusnak, aktivistának, társadalomtudósnak rá kell ébrednie, hogy már nem elég védekezni! Kezdeményezőként kell fellépni! Olyan társadalmi-politikai szervezeteket, érdekképviseleteket, szakszervezeteket kell létrehozni, illetve a meglévők közül olyanok mögé kell állni, amelyek a nép alapvető szociális jogait és az új rend ethoszát képviselik!
A jelen kapitalista viszonyai között is a kapitalizmus-kritikus, azaz a tőkés rendszer meghaladását elősegítő elméletre alapozva kell megindítani az önszerveződést, az országos és a lehetőség szerinti nemzetközi koordinációt, amelynek kezdeti célja az önvédelem a tőkés elnyomás ellen.
A komplex automatizálás és a mesterséges intelligencia termelő alkalmazása ellenére még a viszonylag jól fizetett, szellemi munkát végzők között is elégedetlenséget vált ki a profithajsza miatti minőségrontás és a munkahelyi légkör romlása. El kell érni, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozó osztály kék- és fehérgallérosai gazdasági érdekeken és a kölcsönös szolidaritáson alapuló szövetségre lépjenek egymással és a haladó értelmiséggel, lehetőség szerint megnyerve a kispolgárságnak a társadalom egésze iránt felelősséget érző rétegeit!
Hosszabb időtávon, amikor majd a belső és külső feltételek megérnek, az állami és közösségi tulajdonra, a hazai kis- és középvállalkozásokra épülő gazdaságpolitikára van szükség.
A még hosszú ideig fennmaradó, piaci koordinációt alkalmazó, vegyes tulajdoni rendszerben fokozni kell a köztulajdon szerepét. Helyre kell állítani a kollektív dolgozói tulajdon alkotmányos védelmét!
***
Hosszú, a nagy többség érdekeit kifejező, igazságos küzdelem áll előttünk. A magyar népnek, a kapitalizmus veszteseinek meg kell fontolniuk: feláldozzák-e gyermekeik, unokáik jövőjét a tőkeérdek oltárán?
Akik nemet mondanak jövőnk elrablására, azoknak hátat kell fordítaniuk egyrészt a teljes rendszerváltó elitnek, másrészt a gyűlöletkeltő szélsőjobboldalnak! Sokszínű, de a fő célok tekintetében egységes és ezeket azonos irányba mutató módon képviselő mozgalmat kell szerveznünk! Nemzetközi téren is összefogásra van szükség a háborús uszítók, a más nemzetek természeti kincseit elrabolni készülő imperializmus ellen.
Kapitalizmus vesztesei, szerveződjetek!
*Megjegyzés: Mindezt statisztikai adatokkal mutatja ki „A rendszerváltoztatás fekete füzete” című tanulmány: https://infovilag.hu/a-rendszervaltoztatas-fekete-fuzete/