A néhai magyar agrárminiszter, Romány Pál 1979-es kezdeményezésére bolygónk valamennyi pontján minden év október 16-án tartjuk az Élelmezési Világnapot (World Food Day). Az idén a víz jön a fókuszba, hiszen a világ lakosságának egyharmada sajnos vízhiányos területeken él, jóllehet az emberi szervezet tömegének a felét a víz teszi ki. Leginkább vízből vagyunk tehát, s ennek nagy részét az élelmiszerekkel vesszük magunkhoz.
Ehhez képest a Föld vízkészletének alig 2,5 százaléka édesvíz, ám a népesség növekedésével ennek egy főre jutó hányada drasztikusan csökken, miközben az ember által kivett víz háromnegyede mezőgazdasági célokat szolgál. Sőt, az emberiség közel egytizedének táplálkozása a vízben termő növényekre épül.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom határozott álláspontja szerint a magyar nép jövőbeni jólléte döntően a hazai vízgazdálkodás minőségén áll, vagy bukik. Akármilyen emberi tevékenységről beszélünk ugyanis, lényegében mindegyiknek van kapcsolata a vízzel, amely azonban nálunk a legkevésbé élelmiszer, sokkal inkább ipari, tisztítási, tisztálkodási anyag.
Az ISZOMM meglátása szerint Magyarország vizei alapvetően szomszédainktól folynak be országunkba, a csupán az itt lehulló csapadék alapján akár deficitesek lennénk. Ezen kitettség miatt a legnagyobb kérdés, miként bánunk a vízzel? Tragikomikus, hogy egyelőre mégis több folyik ki tőlünk, mint amennyi befelé jön.
A Párt az idei Élelmezési Világnap alkalmából azt szorgalmazza, hogy már csak merő biztonsági megfontolásokból is a nemzeti jövedelmünk legalább akkora hányadát fordítsuk a vízgazdálkodás fejlesztésére, mint amennyit a katonai kiadásokra szánunk (2%). Konkrétan a legsürgetőbb feladataink egyike a háromszáz éves álmunk, a Duna-Tisza Csatornarendszer megépítése, hogy a Homokhátságon kialakult magyar sivatagot ismét buja természetté alakítsuk, s egyúttal a vízzel való bánásmódunkat a nemzeti büszkeségünk rangjára emeljük.
Bíró Zoltán
alelnök