Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elhűlve tapasztalja, ahogy az EU tagországok vezetői a problémák java részét ki akarják tolni a politikai térből, s az ukrán és a magyar kérdéseket egyaránt technikai szintre terelik, amelyek ezáltal ebben a dimenzióban forrnak össze.
Az, hogy a magyar miniszterelnök görcsösen vissza akarja kaparni magát a politikai platformokra, önmagában érthető, azonban hatalmasat téved, amikor az értetlent játssza, s ezzel kissé ostobának nézi kollégáit, köztük a francia elnököt.
A kormányhű magyar sajtóban és médiában is visszhangzó állításokkal ellentétben ugyanis jelenleg szó sincs Ukrajna belátható időn belüli EU-csatlakozásáról. Ukrajna tagjelölti státuszának korábbi megadása valóban egy hatalmas gesztus volt az EU tagállamok vezetői, így Orbán Viktor részéről is, azonban a most év végére tervezett döntés, vagyis a csatlakozási tárgyalások megkezdésének delegálása az Európai Bizottságra lényegében a rétestészta asztalra helyezése, s egyben a főszakácsok elpárolgása a konyhából. A tervezett verdikt ugyanis úgy hangzik, hogy az Európai Bizottság megkezdheti a felvételi tárgyalásokat, amint Ukrajna megfelel az elvárt kritériumoknak. Hasonló kiegészítő feltétel egy másik tagjelölt, nevezetesen Törökország csatlakozási tárgyalásait hovatovább negyedszázada (24 éve) lógatja a levegőben, miközben a mindenkori tagországok nem túl bátor vezetői nyugodtan széttárhatják a karjaikat, mondván ők mindent megtettek, s a maradék csupán technika.
Az ISZOMM meglátása szerint a Magyarországnak járó pénzek állítólagos felszabadítása a fenti “megoldásra” emlékeztet. A vonatkozó alapok egy töredékének látszólagos megmozdítása akár a közeljövő eseménye is lehet, azonban nem automatikus, hanem technikailag az európai bürokratákra lett bízva. A sors fintora, hogy a részleges folyósítás csak az orosz energiafüggéseket oldó projekteket célozza.
Az ukrán és a magyar kérdések tehát legfeljebb technikai értelemben kötődnek össze. Az ISZOMM álláspontja szerint teljesen értelmetlen a hülyeségben való bátorkodás, sokkal inkább a távlatokat meghatározó gondolkodásra lenne szükség, konkrétan egy európai béketervre, s az EU bővítés kereteinek véglegesítésére, a szociális Európa megteremtésére a cégek Európája helyett.
Szanyi Tibor,
elnök