Dr. Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom miniszterelnök-jelöltjének álláspontja a párt programjának fogadtatásáról.
Annak idején, amikor a pártunk nevét megalkottuk, mélyen hittünk abban, hogy a magyar emberek végre igent szeretnének mondani egy vonzó jövőképre, szívesen állnak ki egymás ügyeiben egymás mellett, szeretik a hazájukat, és hajlandók tenni is ezekért. Innen hát a név: Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom.
Nem kevés izgalom lett úrrá rajtunk, amikor először összenéztük a lehetséges olvasatokat, s megállapítottuk, hogy a népnyelv bizony az ISZOMM mozgalmi névvel fog illetni minket. Napokon át vívódtunk, vajon vállalható-e ez a név és a vele járó kockázat?
Mi, alapítók, igent mondtunk.
Akkor már élt a 82 pontba sűrített politikai programunk, amelynek két pillére a kapitalizmuskritika, illetve a masszív szociális agenda. Történetesen a baloldaliságnak ez a két alapvető ismérve. Megállapítottuk, hogy kapitalizmuskritikával az ún. ellenzék eddig még nem állt elő, a szociális dimenzió pedig mindegyik ismertebb országgyűlési pártnál valahol a sor végén van.
Le is vontuk a következtetést, hogy “egyedül vagyunk, Tibor”, azaz Horn Gyula szavait kölcsönözve a fősodorban nincs politikai szövetségesünk a szociális válság leküzdésében.
Napi számokkal élve meghirdettük a 200.000 forintos havi nettó minimálbért, a havi 100.000 forintos szociális minimumjövedelmet, a gyermekenkénti és havonkénti 37.500 forintos családi pótlékot, valamint minden nyugdíjas javára egy ugyanekkora, azaz havi 37.500 forintos korpótlékot, mint olyan célkitűzéseket, amelyek minden különösebb nehézség nélkül elérhetők a mai gazdasági fejlettség tükrében. (Kétségtelen, a járvány félrekezelése miatt fokozódó szociális válság és a vele járó infláció ma már inkább 222.222, 111.111, illetve 44.444 forintos “számokat” indokolna.)
Összességében az mondjuk, hogy “Pénzt az embereknek!” Ugyanis legkevesebb ennyi jár nekik. Ezek a számok bőven alatta vannak az arányosított nyugat-európai vívmányoknak, tehát semmi túlzás nincs bennük. Más szóhasználatunk is van. Most a nép jussát követeljük, aztán cél a ‘jóllét’.
Soha nem gondoltam volna, hogy programunk legfrappánsabb sűrítményét egy másik párt fogja megalkotni, ráadásul pont az, amelyik a liberális középtől legalább annyira jobbra van, mint mi balra. Igen, a szélsőséges homofób, antiszemita, cigányellenes nacionalista Jobbikról van szó, amely jelenleg sunyi módon néppártosítani akarja a tetűcsúszdát a Sztojkáknak. És mégis, a Jobbik képviselői, különösen egy bránerre emlékeztető tagjuk folyamatosan fitymálni akarja az Igen Szolidaritást, ezzel az “eszem-iszom, dínom-dánom” rigmussal, mintha ebben bármi rossz lenne.
Nos, az emberek nagy többsége tényleg enni és inni akar.
Igen, vidámságot akar a mindennapi életében – családostul, mindenestül. A dínom-dánom azonban nem csupán felhőtlen vidámságot, hanem implicite biztos fedelet, biztos munkát és megélhetést, nyugodt jövőképet és még sok minden hasonlót feltételez.
Szóval, tulajdonképpen köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik egy fényes és vidám jövőképet tulajdonítanak az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom programjának.
Egyszersmind azok pedig ássák el magukat, akik a nép jóllétének víziójától a hasukat fogják a röhögéstől, vagy csak grimaszolgatnak a médiában!
No, de inkább az öröm szóljon belőlem!
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (IgenSzolidaritás vagy ISZOMM) politikai programjának mától az
“Eszem-iszom, dínom-dánom”
nevet adom, egyszersmind köszönetet mondva a népnyelv művelőinek és ellenfeleinknek is (is!) a segítségükért.
Szanyi Tibor, miniszterelnök-jelölt
Megjelent a Munkások Újságában 2020. október 27-én.
