Tisztelt Egybegyűltek!
Miénk itt a tér! Ki másé? Szinte senki nincs itt rajtunk kívül, megannyi szép és kevésbé szép emlékű május elsejei tüntetés, felvonulás, majális színhelyén.
Ma aligha várhatunk ide tömegeket. A vírusválságra hivatkozva, minden politikai gyűlés tilos. Bármi, amit különböző szervezetek a munkáshagyományok szerint kezdeményeztek mára, az utolsó szálig be lett tiltva.
A mai hatalom 11 év alatt egyszerűen leépített minden emberit, éspedig úgy, ahogy lassan melegítve a békákat szokták megfőzni. Minden nap csak egy centit nyestek vissza a munkásjogokból. Éjszaka benyújtott és reggelre törvénnyé alakított intézkedések sokaságába tömörítették minden ordas szándékukat. A társadalom pedig bamba béka módjára megfőtt, és mozdulatlanul, párás szemekkel mered a semmibe, mert szinte fogalma sincs, hogy mi minden történt vele a kárára, vagy mi minden történhetne a javára.
Gyakorlatilag nincs olyan magyar törvény, amelyből ne áradna a munkásgyűlölet. Csak hirdetik a régi gazemberek nyomán, hogy a munka mi szépet és jót tesz az emberrel. Valójában a munkapadokhoz láncolt, kisemmizett, jövőképüktől megfosztott dolgozók gyarapítják a statisztikákat, s az emberek teljesen elveszítették a valóságérzetüket.
Például szinte eszükbe se jut, hogy a minimálbér simán lehetne nettó 250.000 forint. Majdhogynem fel sem merül, hogy a kórházakban gyógyulni is lehetne az utolsó előtti út megtétele helyett. (Ha azt halljuk, hogy valaki kórházba kerül akkor ma már nem a biztonság melegsége, hanem a halálfrász lesz úrrá rajtunk.) A gyerekeink pedig folyamatosan butulnak az iskolákban.
Fel mindenki, aki még nem főtt meg! Ugorjunk ki a hatalom gonosz üstjéből!
Tömörüljünk a szolidaritás zászlaja alatt!
Éljen május elseje!
