Szanyi Tibor írása január 23-án jelent meg a Városi Kurírban
Akárhogy is nézzük, jelenleg két jelölt van a köztársaságielnöki székbe. A hivatalos Novák Katalin és a népi Pál Éva. Novák Katalin a pénzzel kinevelt szuperelitet, Pál Éva pedig a mennyországot és a poklot megjárt önképző embert mintázza. Novák Katalin egy “közülük”, Pál Éva pedig egy “közülünk”.
Lazábban szólva,
még a magyar oktatási rendszerben sem találunk köztársaságielnök-képző szakot, tehát a végzettség kérdése ekként nem merül fel. Úgy persze igen, hogy az illetőnek 35 év felettinek kell lennie. E kívánalom elsődleges üzenete a tapasztalat, a bölcsesség tisztelete. Nos, az aranykalitkákban és miniszteri irodákban megszerezhető tapasztalat aligha mérhető az arénák és a kvázi csövesvilág választékához. Mégis, a legtöbb választópolgár, akinek pont a köztársaságielnök-választás során egy fikarcnyi lapot sem osztottak, alapból a diplomás, felékszerezett és elkényeztetett jelölt felé hajlik, s kész lelkiismeretlenül ledorongolni a nép leányát. Igen, itt is tetten érhető a legújabb nemzeti karakterünk, az abuzálásban való örömködés.
Novák Katalin, a B-variáns
A hét híre volt, hogy Novák Katalin felkéretett köztársasági elnöknek, amit örömmel elvállalt lehurrogva mindenkit, aki megkérdőjelezte rátermettségét. Tette mindezt azzal a felütéssel, hogy női mivoltán keresztül az összes magyar “gyengébbik nem” képviselője degradálódik, mert mi másért is érhetné őt a kritika… Aztán jött Gulyás Gergely kollégája és feladatainak örököse és….
Pál Éva azonban képzett énekes
Kóbor Jánost sem a (nemlétező) zeneművészeti iskoláiért, hanem az életművéért szerettük. Ezzel szemben Pál Éva nem csupán tehetséggel, hanem oktatási háttérrel is bír a maga művészetében, még ha nem is zeneakadémiai szinten. Ám nagyon is van tudása, mint például Göncz Árpádnak a műfordításhoz, Schmitt Pálnak a sporthoz, avagy a többi elnökünknek a joghoz. Minden tudás hasznos, a köztársasági elnök esetében viszont semmilyen végzettségi kikötés nincs, ahogy az országgyűlési képviselők felé sem. Ezt a helyzetet úgy tudnám összefoglalni, hogy
az illetőnek legyen jelentősebb ismertsége, ami – ugye – a közbizalom alapja, és hihető részvétele az élet iskolájában. Semmi olyan értékeléssel nem találkozhattunk, amely szerint (bárhol a világon) az államfői kihívások szintjén jobban járnánk jogászprofesszorokkal, mint bárki mással.
Nos, a formális felsőfokú diploma iránt mégis nagy az igény,
gyakran olyan hatalmasságok esetében is, mint Bangóné Borbély Ildikó, avagy a rogáni keresztapa és kabinetfőnök, Nagy Ádám. Az ifjú szakember legalább annyit megtett az egyetemi papírjáért, hogy küldöncként használta a Végrehajtói Kar korrupt elnökét, aki így-úgy beregisztráltatta védencét az egyetemen, és igazoltatta a meg sem történt vizsgáit. A szabad megfogalmazásairól ismerhető képviselő hölgy viszont kevésbé bíbelődött a felsőfokú oktatási intézményi adminisztrációval, egyszerűen kikiáltott magának egy diplomát, és kész! (Ha hosszas keresgélés után mégiscsak találna valami használható dokumentumot, akkor már most megkövetem.)
Nyilvános önéletrajza szerint Bangóné Borbély Ildikó szocialista parlamenti képviselő 2013-ban közgazdászként végzett a Budapesti Gazdasági Főiskolán (BGF). A Mandiner közérdekű adatigénylést küldött a főiskola jogutódjának, a Budapesti Gazdasági Egyetemnek, amiben arra voltak kíváncsiak, hogy a szocialista parlamenti képviselő járt-e a BGF-re, és kapott-e ott diplomát.
Nekem – személy szerint – meglehetősen elegem van abból, amikor közbizalmat követelő emberek nem találják (meg a hivatkozott intézmény se) a végzettségüket igazoló papírjaikat, avagy plagizálnak, hamisítanak, egyszóval hazudnak. Mindkét politikai oldalon sajnos bőven volt/van belőlük.
Ebben a közegben talán kevésbé meglepő,
hogy a kétharmados hatalommal szemben a kihívó ellenzék nem nagyon talál magának (és a népnek) alternatív köztársaságielnök-jelöltet, de azt hazudja, hogy nem is akar ilyet állítani, hiszen bárki is vállalná, úgyse választanák meg. Az ilyen okoskodás mögött azonban leginkább az húzódik meg, hogy komoly ember nem hisz a kormányváltás sikerében. Ha hinne, akkor nem tartana a meghurcoltatástól, elvégre a vágyott új rezsim minden bizonnyal a bátorság szobrát mintázná belőle a gyáván megválasztott “last-minute” elnökkel szemben.
Márpedig, aki most vállalja a jelölést, az egyben azonnali erkölcsi győztes. Nagy kár, hogy a hivatásos ellenzék a hivatalos jelöltre csak fújni, az alternatív jelöltre pedig csak pfújolni képes. Saját ötlete pedig nincs.
Pál Éva a bátorságáért “honoris causa” diplomát érdemel. Pál Éva for President!