Igen Szolidaritás
Noha a világ reménykedik, azonban legfeljebb csak látni véljük a koronavírus okozta pánik és ebből fakadó összeomlások végét, s egyben az azt követő irányvételeket.
Nemzetközi szervezetek, kormányok, kormányoldali és ellenzéki pártok, think tank-ek már sorozatban gyártják a különböző átfogó terveket, hogy mit is kívánnak már most, illetve majd a hadiállapotok múltával kezdeni magukkal, a gazdasággal és – sajnos – csak utolsó sorban az emberekkel. A környezetről jelenleg nem szól a fáma.
Nincs visszaút!
Nos, a legtöbb elmélet azt vizionálja, hogy miként lehet visszatérni a válság előtti kerékvágásokba, mintha majd minden ugyanott folytatódhatna, ahol elszakadt a cérna.
Az Igen Szolidaritás meglátása szerint azonban az átalakulások a II. világháború utáni változásokhoz hasonlatos nagyságrendűek lesznek: teljesen más világ köszönt ránk.
Új pólusok születnek!
Konteók nélkül is elmondható, hogy a Kínából indult vírus döntően a NATO tagországokon ütött hatalmasat, egyelőre és látszólag megkímélve Oroszországot. Legyen ez a véletlen műve, a következmény azonban már most az, hogy a válság megfékezésében immár Kína játssza a főszerepet, s nem csupán a saját területén, hanem a világszintű védekezés egyes számú eszközeinek biztosításával, azaz gumikesztyűk, arcmaszkok és lélegeztető gépek garmadájának ontásával. Mindenki más legfeljebb a szappan és – ha van – a pénz eszközeire szorul. S hogy némi mosoly is legyen az arcunkon, ebben a válságban széles e Földön a WC-papír mémesedett ki a legjobban, úgyis mint az ánusz virtuális győzelme az ész felett.
Közelebbről nézve az EU, mint a tagországok voodoo-babája egy alkalmi csődöt mondott. Minthogy a tagországok mindent félredobva önálló akciókban törtek ki, az EU nem hogy nem volt képes a teendőket koordinálni, hanem egyenesen bedobta a gyeplőt, azaz az eddig általa görcsösen őrzött pénzügyi szabályokat a kukába vágta, s kilocsolt egy irgalmatlan mennyiségű pénzt, hogy az érintett kormányok kezdjenek vele azt, amit csak akarnak. Ennek sajnos egyelőre beláthatatlan következményei lesznek.
Le a magyar átkokkal!
A magyar terepeken a kormány eddig erőteljesen követő stratégiát alkalmazott, azaz semmit nem lépett meg mindaddig, amíg a közelében mások valamit nem tettek. Ebből fakadóan aktív védelemnek nyomát sem látjuk, azaz hazánk szinte utolsóként kezdett eszközöket vásárolni, egyben kihagyva a vírustesztek nyújtotta lehetőségeket, az egészségügyi dolgozókat pedig odahajtotta a kórság epicentrumaiba. Mintha csak a doni tragédiát látnánk új köntösben, avagy Csernobil meztelen hőseit.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért mozgalom fura helyzetben érezheti magát, ugyanis a március 6-án, azaz a hazai válság bekövetkeztét pár nappal megelőzően bejelentett, 155 pontos, hosszú távú programjának több elemét az ellenzéki pártok némelyikének krízis-javaslataiban látja viszont. Annyi különbség azonban van, hogy amit mi tartós politikáknak tekintünk, azt mások csak ideiglenesen, jellemzően az év végéig vezetnék be.
Pénzt az embereknek!
Mi a létminimum határát jelentő 100.000 forintos szociális minimumjövedelemre, s ugyanekkora, tehát szintén 100.000 forintos legkisebb öregségi nyugdíjra, valamint ennek kétszeresét, azaz 200.000 forintot jelentő nettó minimálbérre tettünk vállalásokat (a forint elszállása még változtatni fog ezeken a számokon), illetve a mai szint háromszorosát jelentő, azaz 37.500 forintos családi pótlékra.
Mi ezeket a tételeket kormányra jutás esetére fogalmaztuk meg, a koronavírus okozta válság azonban az azonnali bevezetést indokolja. Egyszerűen arról van szó, hogy sürgősen pénzt kell adni az embereknek, s keresleti oldalról támogatni a gazdasági kibontakozást.
A pánik során a lakosság igen nagy hányada vésztartalékok beszerzésére fordította csekély készpénzét, s most liszt, cukor stb. extrém mennyiségben áll a spájzokban, ám a pénztárcák laposan fekszenek a konyhaasztalokon. A megélhetés pedig napi százezres nagyságban lehetetlenül el a kirúgások, a felfüggesztések, jobb esetben a kényszerszabadságok okán. Számos országban, köztük az USA-ban SOS készpénzcsomagokat küldenek a családoknak, alighanem a fentiekhez hasonló megfontolásból.
A kormány ezt a lépést úgy kerülgeti, mint macska a forró kását, és akként viselkedik, mintha nem lenne pénze. (Pedig van.) Azt a felismerést azonban írjuk a kormány javára, hogy az idei költségvetés gyökeres átalakítása megúszhatatlan.
Lendítsük mozgásba a pénzhegyeket!
Jól látszik viszont, hogy a kormány és mainstream ellenzéke nagyon gyorsan egymásra talált a neoliberális megoldások üdvözlésében. A hitelek törlesztő részleteinek felfüggesztése – mégha látszólag az adósoknak kedvez – valójában egy igazi bankmentő csomag, azaz a rémképes bankcsődöket elkerülendő, jogi védelmet biztosít a futamidők meghosszabbítására és a kamatok maradéktalan érvényesíthetőségére. Ha belegondolunk, hogy az európai “bankunió” jóvoltából és mindenkit felülmúlva a bankrendszer élvezhette a legnagyobb profitokat, a pénzügyi szektor rendelkezik a létező legnagyobb tartalékokkal is, így ebben a mostani kataklizmában első lépésként egy három hónapnyi törlesztés-elengedés indokolt, s csak ezt követően érdemes az átütemezések pástjára lépni.
A rendkívüli szabályozás lehetőségével élve az Igen Szolidaritás a lejárt devizahitelek esetében az elsétálást, azaz ezen szerződéseknek a tokkal-vonóval való azonnali kiradírozását látja szükségesnek. Egyetlen, mindössze egy mondatos törvénnyel ez megoldható, főként hogy a bankok évtizedes és csillagászati extraprofitjai a devizahitelezésnek hívott csalásból erednek.
Szövetkezeteket!
A magukra (árok szélén) hagyott dolgozók, munkavállalók számára, de általában is ösztönözni kívánjuk az egymásba kapaszkodás, azaz a szövetkezetekbe tömörülés lehetőségét. Senki ne gondoljon kolhozokra, hanem olyanokra, amelyek számos nyugati országot – szó szerint is – felvirágoztattak! (pl. Hollandia, Spanyolország és sokan mások.)
Vessünk véget a lakásmizériának!
A válság első pillanatai után magán kívülre került miniszterelnökünknek még volt egy utolsó, telitalálatos mondata, hogy t.i. a turizmusnak kampó. Úgymond annyi. Attól tartunk, ez nem csak erre az évre vonatkozik, hanem tartósan és világszerte. Nos, semmi szükség a kormányzatilag megtámasztott agóniára. A becsődölő hoteleket, panziókat stb. az állam mihamarabb vásárolja fel, s minimális átalakításokat követően adja bérbe, egyszersmind jelentőset lépve a lakhatási válság felszámolásában, bár egyes épületek egészségügyi intézményeknek is kiválóak lennének.
Nemzeti önkéntességet!
Ha nincs a kiflire kereslet, akkor a pék ülhet a segédjével a kemence mellett, bólogathat a kedvezményekre, csak éppen bevétele nem lesz. A tömegessé duzzadó munkanélküliség által utcára kerülő embereken semmilyen járulékcsökkentés nem segít. Számukra, különösen a fiatalok számára most érdemes ún. fizetett önkéntesi programokat indítani, amiből ugyan meggazdagodni nem lehet, de a tétlenség helyett bevonhatók lennének a kármentésekbe és a romeltakarításba.
Digitális jövőt!
Ágazatok fognak összezsugorodni, és új ágazatok fognak kibontakozni. Frivol módon a hirtelen ránktört távoktatás és távmedicina, a felesleges mobilitás visszaesése, de a szükséges mobilitás biztosítása, a digitális technikákra, technológiákra való hirtelen rátámaszkodás mutatja a korábban kicsit hóbortosnak gondolt “okosvárosok”, “okosfalvak” mögötti koncepciók létjogosultságát.
Innovatív politikákat!
Amikor egy kormány (és ellenzéke) az emberek helyett elsődlegesen cégekben és vállalatokban gondolkodik, azt nevezik neoliberális gazdaságpolitikának. Amikor pedig az emberek jóllétére fókuszálunk, azt pedig baloldalinak. Mi ez utóbbi iskolát képviseljük.
Szóval bőven van mire igent mondani, elsősorban a szolidaritásra.
2020. március 21.
Huszti Andrea, Kalmár Szilárd, Szanyi Tibor és Székely Sándor
