Sajtóközlemény: 2020. április 7.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom álláspontja a kormány válságkezelési bejelentéseiről
Mindenekelőtt, a kormány bejelentései követhetetlenek, ellentmondásosak, ellenőrizhetetlenek, zömében fogható határidő nélküliek, s ezeknél fogva számonkérhetetlenek. Amit a kormány eddig bejelentett, az lényegesen több kérdést nyit meg, mint amennyit megválaszolni szándékozna.
A helyes válságkezelés az, amikor a segítség azonnali és konkrét. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom még a járvány okozta válság előtt fogalmazta meg a szociális válságból való kilábalás alaplépéseit, amelyek a mai helyzetben is sikeresen alkalmazhatók lennének.
Eszerint a létminimumnak megfelelő havi nettó 100.000 forintos minimumjövedelemre való kiegészítése minden olyan juttatásnak, ami ez alatt van, így például a legkisebb nyugdíj és a munkanélküli segély is ezt a szintet érhetné el. A családi pótlék megháromszorozása, azaz a 37.500 forintban való meghatározása azonnali segítséget jelentene a magukra maradt családoknak. Ezen felül a minimálbért havi nettó 200.000 forintban kellene meghatározni, így a részmunkaidő 4 órás esetben is garantálná a minimumjövedelem szintjét.
Sarokpontjaink helyességét bizonyítják az ellenzéki pártok és független szakértők javaslatai, amelyek lényegében és egyöntetűen ugyancsak ezeket a szinteket fogalmazzák meg. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egy ponton mutat túl a látható ellenzéki konszenzuson, hogy az emelt családi pótlékot (37.500 forintot) a nyugdíjasok számára is biztosítaná, egységesen.
A “Pénzt az embereknek!” koncepciónk a megbénult gazdaságot a keresleti oldal ébren tartásával kezelné. A megszűnőfélben lévő munkahelyek – értelemszerűen – megszűnőfélben lévő bérterheinek (részbeni) átvállalása konkrétan a nesze semmi fogd meg jól kategória, szebben szólva eső után köpönyeg, ráadásul az ezzel kapcsolatos kormányzati ígéretek semmit nem mondanak az egyéni, mikro-vállalkozásoknak, vagy az ún. katásoknak. Az átképzésekkel kapcsolatos ígéretek ugyanis megoldatlanul hagyják az érintettek megélhetési gondjait. A majdani hitelprogramok perspektívái is legfeljebb azokat érintik, akik ebben a nehéz időszakban egyáltalán hitelképesek maradnak.
Ha az emberek azonnal nem jutnak pénzhez, akkor a vállalkozások is lehúzhatják a rolót, ugyanis a járványnak még messze nincs vége, a szociális válság pedig most kezd végzetesen szorítani.
A különböző állami követelések enyhítése szintén nem mond semmit azoknak, akik bevétel híján ezeket egyébként is képtelenek fizetni, s számukra így az egyedüli útként a törölköző bedobása marad, ezzel is növelve a segítségre szorulók számát. Ugyanígy kérdéses azon hazatértek sorsa, akiknek a külföldi állása szűnt meg, de most idehaza jelentkeznek munkanélküliként. Legalább 100.000 emberről van szó!
A kormány mindmáig azért nem hirdetett hivatalosan is járványügyi vészhelyzetet, mert az ebből fakadó esetleges karanténok folytán táppénzt kellene fizessen, ami messze meghaladná az eddigi kozmetikázások számait.
A 13. havi nyugdíjjal kapcsolatos ígéretek átmenetet képeznek a felesleges politikai fricskázás, illetve az elnyújtott, ám részleges kompenzáció között. A válság kezdete, azaz március eleje óta a kormány rossz intézkedéseinek felróhatóan a forint árfolyama bő 10 %-kal romlott, ami a nyugdíjas fogyasztó kosárra vetítve legalább ennyivel csökkentette a nyugdíjak értékét, s az élelmiszerek árrobbanása egy további 10 %-os értékvesztést jelent. Nos, ennek a közel 20 %-os veszteség csupán felének (értsd: 13. havi nyugdíj), és ennek is négy évre kiterített pótlása az arcátlanság kategóriájába tartozik.
Az EU mind ez idáig 2.800 milliárd eurónyi forrást mozgósított a válság következményeinek enyhítése érdekében. Ebből alig 5 milliárd euróra tehetők a magyar kormány (átfedésekkel tarkított) vállalásai, amelyekben már az EU-tól kapott források is benne vannak. Rettenetesen hangzik, de a magyar kormány erőfeszítései ebből mindössze 0,2 %-os arányt képviselnek, miközben lakosságunk aránya az EU-ban durván 2 %-os. Nagyságrendileg tehát elmondható, hogy a magyar kormány csupán tizedannyit tesz polgáraiért, mint az európai átlag.
És ezt is rosszul! Pénz helyett használhatatlan, távlati ködbe vesző ígéretekkel kábítja a népet, miközben még a megtettnek mondott lépésekből sem látszik szinte semmi, azaz a lakosság a mai napig nem jutott hozzá sem maszkokhoz, sem kesztyűkhöz, sem fertőtlenítőszerekhez azokból a szállítmányokból, amelyekre a kormány állítólag már közel 500 milliárd forintot költött. Hallunk viszont tetemes védőeszköz-exportról, azaz felmerül a gyanú, hogy a magyar embereknek ígérgetett szállítmányok lényegében kormányközeli nepperek nemzetközi seftelgetésének áldozatai lettek.
Hol vannak a kormányzati maszkok? Hol van a kormányzati pénzügyi segítség? Az embereknél és az önkormányzatoknál biztos nem!
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom mindaddig semmilyen kormányzati válság-intézkedést nem tekint sem alkalmasnak, sem hasznosnak, de elfogadhatónak sem, amíg minden magyar állampolgár számára nem adatik meg a havi nettó 100.000 forintos jövedelem állami garanciája. Ez alatt a szint alatt nem lehet a szociális válság kezeléséről beszélni.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom bízik az ellenzéki erők együttműködésében, hogy legalább ezt az egyetlen érdemi lépést a minden hatalmat magához ragadó kormányból kikényszerítsük.
Budapest, 2020. április 7.
Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom