SAJTÓKÖZLEMÉNY 2020. április 10.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom
álláspontja Áder János köztársasági elnök húsvéti üzenete kapcsán
Mit is tehet egy köztársaság nélküli diktatúra köztársasági elnöke egy vallási ünnep kapcsán?
Ami a szerepéből következik: gyászhuszári hangulatban mond egy gyászbeszédet.
Áder János köszönetet mondva felsorolta napjaink hőseit, helyesen. Örömünkre szolgál, hogy a sorból kihagyta a papokat és a minap gázmaszkos jegesmedvének öltözött miniszterelnököt, akikben valóban közös, hogy a legnagyobb járvány és válság idején is szakadatlanul herdálják az adófizetők pénzét. Ha az elmúlt hetekben az egyházakra öntött pénzből inkább teszteket és védőruhákat vásároltak volna, akkor ma kisebb lenne a rémület az idősotthonokban, és a lakosság is tisztában lehetne a helyzetünk valódi súlyosságával.
Köszönjük Áder János jókívánságait. Ennél talán többet tehetett volna, ha szóba hozza a terebélyesedő szociális válságot, és az ezzel kapcsolatos nézeteit. A köszönet és a kérés szép dolog, ám egy hivatalosság részéről adni is illene. Ha mást nem, hát reményt. Most ez is elmaradt.
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom megerősíti korábbi álláspontját, miszerint addig semmilyen intézkedést nem tekint sem megfelelőnek, sem alkalmasnak, amíg az országunk vezetői nem garantálják minden magyar állampolgárnak az életben maradás esélyét. Ennek legfontosabb eszköze a pénz. Pénzt kell juttatni az embereknek, elsődlegesen minden magyar felnőtt polgár esetében havi nettó 100.000 forintra kell kiegészíteni a jövedelmét, amennyiben nincs nekik ennyi. Minden gyermeknek háromszoros családi pótlékot, azaz havi 37.500 forintot kell adni, és ugyanennyit minden nyugdíjasnak.
Az újjákezdés viszont nem jelenthet újrakezdést, de még folytatást sem. Ahogy a miniszterelnököt hidegen hagyja az emberi nyomor és a társadalom szenvedései, úgy Áder János sem mondott egy árva szót sem arról, vajon – egykori környezetvédőként – ő miként látná az újabb járványok kipattanásának megelőzését, vagy egyáltalán miben keresné a nemzet egységét. A hagyomány és a vallás kevés lesz.
Szanyi Tibor, Székely Sándor
