Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alakuló kongresszusán 2020. július 18-án elhangzott miniszterelnök-jelölti beszéd írásos változata.
Tisztelt Elnök Asszony!
Kedves Andrea!
Kedves Barátaink!
Kedves Barátaim!
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom nevének mind a négy szava megér pár mondatot.
Igen.
Közéleti kritikával tele a padlás.
Javaslat is van bőven.
Ami hiányzik, az a közös megoldások támogatása.
Mi azt keressük, amire a legtöbben igent tudunk mondani.
Igent arra, hogy mindenki, de tényleg mindenki minden áldott nap lakhasson jól Magyarországon, különösen a gyermekek!
Igent arra, hogy minden fiatalnak belátható perspektíva legyen az önálló lakás, még ha közösségi bérlemény is!
Igent arra, hogy az egészségügyi alapszolgáltatásokhoz való biztosítotti hozzáférés alapjoggá váljon!
És igent arra, hogy a tudáshoz való hozzájutás az esélyegyenlőségen alapuljon!
Szolidaritás.
A szolidaritás lényege, hogy szilárdan kiállunk egymás mellett egymás legfontosabb ügyeiben.
Aki sűrűn néz természetfilmeket, az gyakran látja amikor egy ragadozó vadállat megtámad egy növényevő csordát.
A csorda izgalma többnyire csak addig tart, amíg a bestia el nem kapja az adott áldozatát, amelynek haláltusája közepette a többi állat újra békés legelészésbe fog.
Ám, néha az is megtörténik, hogy az egész csorda (akár több) ragadozó ellen fordul, és lám, győznek!
Ilyenkor mindenki csodálja azt az ösztönt, amelynek tudatos emberi változata a szolidaritás.
Magyarország.
Nemzeti büszkeségünk akkor lehet teljes, ha mindannyiunknak jut a jóllétből.
Pártunk számára mi más lehetne előrébb, mint a hazánk dolgozóinak érdeke.
Az országunkat alkotó, dolgozó állampolgároké. Akik felkelnek kora reggel, intézik a napindítást a társsal, a gyerekkel, a szülőkkel, aztán végzik a munkájukat napestig, hogy holtfáradtan essenek be az ágyba, persze előtte még megfutják a napzárási köröket is, társsal, gyerekkel, szülőkkel.
Nekünk ők Magyarország, s persze benne azok is, akik még a nagy feladatik előtt állnak, és azok is, akik a küzdelmeik javán már túl vannak.
Mozgalom.
Igen, az egész társadalom mozduljon!
Mindenki, aki úgy érzi, hogy ő és Magyarország többet, jobbat érdemel. A politika – tehát a közélet – a pártok előjogaiból váljék mindenki kiváltságává!
Mi új gondolatiságot hozunk.
Azt mondjuk, hogy mindenki gondolkodjon a mában, de cselekedjen a jövőért!
Akaratunk négy alapkövön nyugszik.
Az egyikre az van írva, hogy étel, a másikra az, hogy fedél, a harmadikra az, hogy orvos, a negyedikre pedig az, hogy tanár.
Nincs ezekben semmi ördöngősség.
Nálunk szegényebb országok is tudnak ezekből egyet vagy kettőt vagy hármat vagy akár mind a négyet biztosítani.
Összegezve: minden magyar embernek legyen rendes munkája, tisztességes jövedelme, és akadálytalanul hozzájuthasson az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint ingyenesen részesedhessen magas szintű oktatásban!
Mindenkinek, így minden fiatalnak legyen joga a társadalmi alapszintet jelentő jövedelemhez, amit mi szociális minimumjövedelemnek nevezünk. 2020 derekán ez legalább havi nettó 100.000 forint, ami – zömmel kiegészítő jelleggel – járjon minden pályakezdőnek, önkéntesnek, munkanélkülinek, nyugdíjasnak, rokkantnak, otthoni ápolónak, egyszóval mindenkinek, akinek nincs ennyi bevétele.
Egészítse ezt ki egy korpótlék is, azaz a mai családi pótlék háromszorosát kitevő összeg, gyermeknek, nyugdíjasnak egyaránt, azaz havi 37.500 forint.
És hogy a munka is méltó jövedelemmel járjon, a havi nettó minimálbért (mai áron) 200.000 forintban kívánjuk megállapítani, a kormány és a cégek rettenetes pénzügyi étvágyának korlátozása közepette. Fenti számok a mára érvényesek. A jövő csak jobb lehet, az említett szociális alapjogokon felül.
Fentiek forrása tehát az állam és a tőke mohóságának csökkentése.
Arányaiban nézve ma egy dolgozó ember vállán sokszorosan annyi teher van, mint a féktelen luxusban pompázó uralkodókén.
Ha nagyon a dolgok mélyére nézünk, akkor láthatjuk, hogy a NER-galeri lovagjai egyszerűen egy fillér adót sem fizetnek.
Ha látszatra mégis, azt bőven kárpótolja nekik az állami támogatások ködös rendszere.
Igazságos közteherviselést akarunk, amely során azt kívánjuk elérni, hogy a dolgozók és a cégtulajdonosok azonos mértékben adózzanak a jövedelmeik után.
Vita csak azon legyen, hogy a dolgozók fizessenek-e jóval kevesebbet, vagy a cégtulajdonosok sokkal többet.
A jövő tehát azé, aki létrehozza!
A fiataloknak elsősorban azt üzenjük, hogy amint csak lehet, legyenek részesei a döntéshozatalnak!
Minden okunk megvan azt gondolni, hogy a digitális forradalom gyermekei immár több tudással rendelkeznek, mint megannyi felnőtt.
A mai tizenévesek tudásához persze kell a tapasztalat is, ám arra vannak az idősebbek.
A generációs béke azt diktálja, hogy a fiatalok akkor kapják meg a választójogukat, amikor a velük szemben támasztott elvárások zöme azonossá válik a felnőttekével.
Legyen tehát 16 éves korától fogva minden magyar fiatal választó, és választható!
A választójoghoz azonban adjunk tapasztalati lehetőségeket is!
Ma Magyarországon az iskolapadból kétfelé lehet elindulni.
A munkapadhoz, vagy a semmibe. Ám szükség van egy átmentre.
Ilyen az önkéntes, de fizetett közösségi szolgálat.
Egészségügyi intézményekben, iskolákban, a tűzoltóságnál, a polgárvédelemnél, családoknál, a tágabb értelmében vett környezetben, a leendő munkahelyeken, például gyakornokként.
Össztársadalmi jóllétre törekszünk!
Ember és természet szellemi és fizikai egészségének csorbulásakor csekély vigasz a gyógyítás, avagy a jóvátétel.
Az államszervezet egészét a megelőzésre kívánjuk hangolni, azaz széleskörű takarékosságot hirdetünk az emberi és anyagi kapacitások összességére, valamint minden szociális juttatást és természetvédelmi kiadást társadalmi befektetésként értelmezünk.
A fordulat akkor valós, ha nyíltan, egymás szemébe nézve visszük végbe!
Elegünk van a XX. század igazságtalan békéiből, pusztításaiból és fenntarthatatlanságaiból. Talán van még öt évünk, hogy változtassunk.
Hamis az a kép, amely azt mondja, hogy szociális biztonság nélkül is lehet fenntarthatóságról beszélni.
Voltunk mi már betolakodó nomád nép, európai nagyhatalom, leigázott nemzet, feldarabolt ország …, ma pedig közepes méretű tagállamként egy nagyközösség részei.
Gazdasági erőnk ugyan fél százaléka sincs az európai összegésznek, viszont a többiekkel egyenrangúak, egyenjogúak vagyunk.
Ez a legjobb dolog, ami annyi hányattatás után velünk történhetett.
Becsüljük meg!
Ezzel nem fér össze az akarnokság, a hazudozás, vagy az üres pöffeszkedés.
Az Európai Unió a békére alapult.
Mára a tőke uniója lett.
Az előttünk álló kihívás pedig az, miként faragjunk ebből egy szociális uniót, a dolgozó emberek Paradicsomát.
Még messze állunk ettől, különösen Magyarország, amely jelenleg a gazdagok Mennyországa és a szegények Pokla.
Ezen változtatni fogunk.
Azonban a szociális fordulatnál több kell, éspedig a kiszolgáltatottság megszüntetése.
Ez csak őszinte állammal lehetséges.
Olyannal, amelyik packázás és ugráltatás helyett intézi a nép dolgait.
Amelyik a nép erőszakos ellenőrzése helyett mindenben udvarias és előzékeny.
Amelyik elvétel helyett hozzáadott értéket alkot.
És aztán van még valami.
Eleink az Aranybullában rögzítették a magyar társadalom alfaparancsát, azaz hogy jogos és törvényes az ellenállás, illetve az engedetlenség az uralkodóval, a kormányzóval szemben, amennyiben az nem tartja be az elemi, társadalmi, avagy önmaga által teremtett szabályokat.
Ennél fogva a magyar Alkotmányt erővel ledöntő Alaptörvényt és a NER-t érvénytelennek, tehát megváltoztatandónak tekintjük.
Mi jövőt építünk.
Két vörös vonal jelenti azokat a korlátokat, amelyeken túl értelmetlen lenne mozgalmunk szövetségi ajánlata.
A szociális biztonság és a fenntarthatóság igényeiből nem engedhetünk.
Azokkal kívánunk együttműködni, akik a fenti célok lényegével egyetértenek.
Kevesebbel nem érjük be.
Végezetül hadd tegyek egy személyes fogadalmat is!
Egyedül vagyunk, Tibor! – mondta egykoron Horn Gyula.
De folytatta is: Te meg én. Meg a nézők.
Egyszerű mondatok voltak, világos üzenettel, amelynek lényege, hogy a baloldalnak nincs, és nem is lehet más szövetségese mint a nép, mint a dolgozó ember.
Fogadjuk meg mi is!
Ami pedig engem külön illet, Horn Gyula politikai örökségének nekem átadott részével okosan kívánok gazdálkodni.
A megtisztelő jelölést tehát köszönettel elfogadom.
Azt akarom, hogy ami előttünk áll, az valódi választások sorozata legye!
Ez vagy az. A kérdés persze lehet az is, hogy ki milyen rokonszenves, ám nagy kár lenne az ország sorsát továbbra is személyes, anyagi vetélkedésekre alapozni.
Választani értékrendek közül érdemes.
Amit veletek együtt kínálok, az tiszta, jelzők nélküli baloldaliság.
Veled vagyunk!