Az írás a Városi Kurírban jelent meg 2021. március 28-án.
Hovatovább másfél éve szenved a világ. Elképesztő károk emberéletben, anyagiakban, sőt, talán a majdani talpráállást is veszélyeztetjük a meghozott intézkedésekkel. Soha nem látott szociális drámák, továbbá vágtató infláció rémképe tornyosul az emberiség fölé.
Sok mindent már megoldottunk. Iszonyatos mennyiségű, gyakorlatilag nem is létező pénzmennyiséget mozgósítottunk. Sok mindent viszont nem oldottunk meg, se pénzzel, se másként. Például a vakcinagyártást.
A kormányok gátlás nélkül alkalmazzák a legkülönbözőbb, statáriális jellegű intézkedéseket a lakosság, valamint egyes gazdasági ágazatok vonatkozásában, hol ésszel, hol ész nélkül. Nem sorolom ezeket, csak jelzem, hogy a kisebb szolgáltatók (szerelők, fodrászok, magántanárok) jelentős része a lakásába helyezte át a műhelyét.
Az említett vakcinagyártás dolgában azonban szinte mindenki játssza a hagyományos “capitaly”-t. Az EU (és az USA) azt választotta, hogy a lehetséges gyártóknál kvázi előfizetett a vakcinákra, amelyek előállítása persze ezeregy logisztikai képtelenséggel küzd, nem utolsó sorban a nehezen fellelhető alapanyagokhoz, egyes esetekben elhalt humán embriókhoz való hozzájutással, de a pofon egyszerűnek tűnő ampullázást is ideértve. Aztán jön az alkudozás az árakon, amelyeket geopolitikai szempontok is rángatnak. A sor legvégén aztán a gyártók vagy szállítanak, vagy nem, vagy nem úgy, vagy nem oda stb…
Márpedig azt gondolom, ha le lehetett parancsolni a repülőket az égből, ha milliószámra be lehetett záratni az éttermeket, szállodákat, színházakat, koncerteket…, ha egyes kormányok az összes munkanélkülinek tovább fedezik a korábbi fizetésüket, bevállalják a kórházak egekbe szökő költségeit, továbbá felvállalják az emberek lassú, de biztos becsavarodását, akkor egy nagy lendülettel miért nem vették a kezükbe a vakcina gyártását, miért hagyják, hogy a gyógyszergyártó cégek szinte hülyére vegyenek mindenkit a hol jogi, hol ájtatos szövegeikkel?
Magyarországon a kormány elsősorban a bárhonnan való vakcina beszerzésre koncentrál, kerül, amibe kerül. A teljes egészségügyet kivette a hozzáértők (pl. orvosok) kezéből, és katonai irányítást vezetett be. A háttérben einstandolt bizonyos gyógyszergyártási kapacitásokat, fogadkozik, hogy majd jövőre valami új vakckinagyárat is épít idehaza (meg Izraelben?), de egyvalaminek nem látom nyomát, hogy t.i. konkrétan mit fog gyártani?
Márpedig ha magyar miniszterelnök lennék, már rég javasoltam volna a szövetségeseinknek (EU, USA) és/vagy a partnereinknek (Kína, Oroszország), hogy nemzetközi erőfeszítéssel tegyük hozzáférhetővé a létező és ezentúl előálló vakcinák licenszeit.
Megannyi üdítő receptje titkos, mégis szinte minden országban gyártják. Ez az adott cég döntése. Ám gyakorlatilag hadiállapotok közepette simán elrendelhető lenne a kötelező licenszátadás. Semmi más nem kell hozzá, mint a nemzetközi együttműködés, avagy amint az már sokszor megtörtént, az EU példamutatása.
Ha valamiért, akkor igenis azzal ‘vádolom’ a jelenlegi Európai Bizottságot, élén a gyengekezű Ursula von der Leyen asszonnyal, hogy nem volt eléggé kezdeményező, és a vakcinák frontján semmi egyebet nem tett, mint érvényesítette az eddig megállapodott mechanizmusokat, legfőképp az EU kizárólagos beszerzési jogát. Arra persze volt energia, hogy azonnal levágjanak bizonyos szent teheneket, például a költségvetési hiányokra szabott plafont, avagy az EU-pénzek felhasználhatóságának szabályait, ám a vakcinagyártás (EU) közösségi megoldása valahogy kimaradt.
Most pont nem használjuk az EU-t arra, amire való. Mert a nagy cégek érdekei továbbra is mindenek felett állnak. Most a kis cégek fele nyugodtan pusztulhat a nagy korporációk étvágyának megfelelően. Most a Marx által leírt összefüggés élő előadását látjuk: a nagy hal megeszi a kishalat.
Pedig lenne megoldás: a szocializmus.
Szanyi Tibor
