Szöllősi Istvánné írása a Munkások Újságában jelent meg 2021. március 27-én.
Régi, latin nyelvű ballagási dal címe. Magyar jelentése: Legyünk vidámak (?!)
Boldog békeidőkben ilyenkor már dúdolta, próbálta a ballagási dalokat az érettségi előtt álló diáksereg.
Boldog békeidőkben ilyenkor már körmölte az érettségi tételeket az érettségi előtt álló diáksereg.
Boldog békeidőkben ilyenkor már a kiszemelt főiskolával, egyetemmel kokettált az érettségi előtt álló diáksereg.
Na de hol van már a tavalyi hó!
Persze most is készül, készülget az érettségire sok ezer középiskolás. Készülget, toporog, mert még mindig nem tudja pontosan, mire számítson, milyen lesz az idei matura. Toporog, mert nem tudja, hogy ki az, aki tudja, és ki az, aki neki el is mondja. Ugyan van, aki tudja, de nem mondja, vagy nem egyértelműen mondja. És van, aki egyértelműen és megfellebbezhetetlenül mondja, úgy mondja, mintha az elmúlt egy-másfél évben minden rendben ment volna az online oktatás háza tájékán.
De nézzük sorban!
A kormány azt mondja, hogy az érettségiket meg kell tartani, mégpedig úgy, ahogy eddig mindig.
Úgy csinál, mintha nem tudná, hogy az érettségi előtt állók folyamatosan az interneten küldött feladatokkal piszmognak, ahelyett, hogy az érettségi tételekkel foglalkoznának. Annál is inkább szükséges lenne az utóbbira tenni a fókuszt, mivel már a második tanév megy a levesbe!
Úgy csinál, mintha nem tudná, hogy a diákoknak küldött feladatok egy része bizony eltér attól, amit és ahogyan korábban tanultak.
Úgy csinál, mintha nem tudná, hogy az iskolai megítélésben gyakran az a lényeg, hogy a napi penzumra kijelölt és megoldott feladat vissza legyen küldve, dokumentálhatóan, kipipálhatóan.
Úgy csinál, mintha nem tudná, hogy a napi rutin feladatok megoldása után már sem ideje, sem energiája nincs a végzősöknek az érettségi tételek bogarászására.
Vagyis a kormány úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ki is mondja a verdiktet: lesz írásbeli és szóbeli érettségi, ahogy eddig mindig, és punktum!
A parlamenti ellenzék pedig – nem akarván lemaradni a nemesnek éppen nem mondható versenyben – azt bizonygatja, hogy doszt elég a kötelező írásbeli, kimondván a verdiktet: legyen kizárólag írásbeli az érettségi, és punktum! Eközben kicsit se foglalkozik ama ténnyel, hogy egy elszúrt írásbeli után már nem lenne semmilyen javítási lehetősége a diáknak. Magyarán: jelen körülmények között az egyfordulós matúra igazi salto mortale lenne!
De akkor mi a teendő?
Van megoldás, kettő is.
Az egyik: Az érettségi tantárgyak tanév végi éremjegyeinek átlaga kerüljön az érettségi bizonyítványba! A diák csak akkor tegyen érettségi vizsgát, ha ezekkel az érdemjegyekkel elégedetlen, és javítani szeretne.
A másik: Üsse part, legyen érettségi, de csak egyfordulós, és a diák dönthesse el, hogy szóban, vagy írásban kíván érettségi vizsgát tenni.
(Megjegyzés: mindkét verzióhoz ugyan jogszabályt kellene módosítani, de hát Istenem! Annyi minden között ez is elférne a jogalkotói munkában!)
A megnyugtató megoldást minél előbb el kellene fogadni, mégpedig lehetőleg konszenzussal!
Apropó, diákok!
Nem velük kellene legelőször megbeszélni minden változtatást? A felmenő rendszerű diákparlament, vagy bármilyen más formáció működőképes modell volna. Ha az a „volna” ott nem volna! És ne tessenek azt mondani, hogy ők még gyerekek! Nem, nem gyerekek! Tudom, mert mielőtt fenti javaslataimat leírtam, konzultáltam néhányukkal. Az ötletek tőlük származnak. Ezek a fiatalok felnőttek, felelősen gondolkodnak. Csak éppen le vannak némítva. Olyanok, mint a többi társadalmi csoport.
Szöllősi Istvánné
Fotó: MTI/Vajda János
