Szeretettel köszöntök én is mindenkit, aki megjelent itt a mai napon, hogy meghallgassa, és megvittasa velünk azt a tervet, ami az Igen Szolidaritás Pártnak a magyar társadalom szociális felemelkedését jelenti. A Kádár János Tervet.
Általában azzal szoktam kezdeni, hogy miért is alakult meg az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, de most engedjétek meg, hogy egy kicsit visszább menjek az időben és egy személyes történettel kezdjem.
Egészen fiatal korom óta nagyon érdekelt a politika. Már tinédzser koromban is politizáltam mindenkivel, akivel lehetett. Család, rokonok, szomszédok, de igazából 17-18 éves koromtól kezdtem el politikai közösséget keresni. Külvárosiként és nulla ismeretséggel ez nem volt könnyű, így férjet hamarabb találtam és természetes módon más került a fókuszba.
De, mivel munkáscsaládból jövök mindig alap volt, hogy a választásokon a baloldali alternatíva mellett döntsek. És mindig választottam is. Amikor is eljött 2010. Azon a ponton megfogalmazódott bennem az, hogy munkásként egyáltalán nincs számomra elfogadható alternatíva és elegem van, hogy egy választásom van csak. Az, hogy valami ellen szavazzak.
Nem vettem részt a választáson, de akkor el is határoztam, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy igenis legyen Magyarországon nekünk, munkásoknak is igazi alternatíva.
Az elmúlt több, mint 10 évben találtam ehhez szövetségeseket, társakat, tapasztalatokat gyűjtöttem és bőven tágabb képet kaptam a jelenlegi politikai elitről és Magyarország társadalmáról is.
Ennek eredményeképpen állhatok most itt és nagy örömömre szolgál, hogy a társak és szövetségesek szép számmal megnövekedtek és folyamatosan növekszenek.
És mindannyian egyetértünk abban, hogy 32 évvel a rendszerváltás után meg kell állítanunk azt a vadkapitalizmust, ami országunkban zajlik. Azt a rendszert, ami a jelenlegi politikai tömbök közreműködésével szociális katasztrófába sodorta Magyarországot.
A kapitalizmus már így is óriási károkat okozott: a szociális katasztrófa mellett, környezeti és morális válság alakult ki.
Az emberek magukra vannak hagyva, közösségeinket legyenek azok akár baráti társaságok, szövetkezetek, munkahelyi csoportok, szétverték.
Régen, értem ezalatt a Kádár-érát, a barátok közösen építettek házat egymásnak, ma már jó ha sörözni leülnek egymással. A munkahelyeken összetartottak az emberek, közösen mentek kirándulni, szórakozni, tanulni. Ma egymás riválisai vagyunk. Régen, egy faluban együtt hajtott mindenki a TSZekben, hogy jól menjen a közös munka, ma a földesurak földjén dolgoznak az emberek éhbérért. Napestig sorolhatnám, de nem teszem. Érti, érzi ezt mindenki.
A kapitalizmus, a fogyasztói társadalom tönkretesz minket, a családunkat, a barátainkat, Magyarországot és az egész bolygót. Mára már odáig jutottunk, hogy folyamatosan bántalmazzuk egymást, az iskolákban, a munkahelyeken, a közösségi oldalakon, akár a legkisebb dolgokért is hosszasan, durván, kegyetlenül, részvét nélkül. Ebből sajnálatos módon a média is kiveszi a részét.
Ha nem állítjuk meg ezeket a folyamatokat fel fognak őrölni minket.
Ehhez képest milyen választási lehetőségünk lenne, ha nem lenne egy országgyűlési ambíciókkal rendelkező baloldali párt, ami ugye, mi vagyunk, az Igen Szolidaritás?
Lássuk csak:
A jelenlegi politikai helyzet az, hogy két nagy politikai tömb van Magyarországon:
a félfasiszta jobboldali Fidesz-Kdnp és egy liberális-szélsőjobboldali együttműködés.
A Fidesz-Kdnp egy olyan pártszövetség, amely magát jobboldali-keresztény néppártnak titulálja. Ehhez képest valójában egy rabló banda, akik bármire képesek azért, hogy hatalmukat megtarthassák és folytathassák a lopást.
Jézusi gondolatok? Ugyan már!
Minden csak a profitról, és a haszonról szól. Az ő személyes hasznukról. Még több föld, még több állami tender, még több stadion még több kisvasút.
A szemünk előtt lopják szét az országot, miközben a dolgozó emberek két-három munkahelyen dolgoznak, hogy ki legyen fizetve a lakáshitel, hogy legyen új cipő a gyerek lábán és hogy be legyenek fizetve a csekkek hónap elején. Nyaralás? Színház? Mozi?
Felejtsd el. Dolgozz és fogd be szád.
Ezt üzeni a rendszer, és bizony sajnos a magyar dolgozók csöndben is vannak miközben halálra dolgozzák magukat a munkahelyeiken.
A harminc éve tartó agymosás célt ért. Ha a munkából keresed a pénzt, akkor nincsenek jogaid, mert te, csak egy munkás vagy. És annyit érsz amennyit keresel. Amennyit az uraid adnak neked. Szóval ezt kínálja a Fidesz, leöntve magyarkodással, álkereszténykedéssel és megfélemlítéssel.
Csakhogy mi nem félünk és többé már nem fogjuk be a szánkat! Nem kérünk a Fidesz- Kdnp álszent lózungjaiból, hazugságaiból!
Aztán van a másik tömb, akiknek még nevük sincs, illetve sok is van, attól függ, honnan nézzük. Egyelőre nincsen vezetőjük és még azt sem lehet tudni, hogy pontosan mit szeretnének. Egyet tudunk, hogy azt szívesen veszik, ha lebaloldalizzák őket. Annak ellenére nem határolódnak el ettől, hogy miniszter elnök jelöltjeik között van: szélsőjobboldali, volt fideszes miniszter, vállaltan jobboldali keresztény polgármester, aki egyébként volt Fidesz szavazó, egy bankár fia, egy milliárdos hölgy, valamint egy olyan párt társelnöke, akik bár 8 éve léteznek, még soha nem indultak el önállóan választásokon, mégis mindig van frakciójuk, pozíciójuk, elképesztő mennyiségű pénzük, médiájuk csak éppen támogatottságuk nincsen.
Állítólag tehát, ők a magyar baloldal. Hát nem.
Ennek a hatosfogatnak és csatolt részeiknek nincs koherens programjuk, nincs jövőképük, és valójában pontosan ugyanolyanok a mint a Fidesz-Kdnp. Fizetésemelést úgy ígérnek, hogy nem ígérnek semmit. Elszámoltatásról beszélnek, de közben elmondják, hogy az amúgy jogilag lehetetlen. Jobb oktatást ígérnek, de nem mondják, hogy elvennék az egyházaktól az iskolákat.
Nem mondják, hogy hogyan fognak a szegény emberek jobb iskolához jutni. Nem mondanak semmit, csak azt, hogy Orbánt le kell váltani. Teszik ezt mérhetetlen gőggel, lenézéssel. Átgázolnak mindenen és mindenkin egy jó pozícióért, bárkit megaláznak nyilvánosan, aki akár csak egy kicsit mást gondol mint ők. Az elmúlt 10 évben minden baloldali próbálkozást csírájában fojtottak el, jött az bárhonnan is.
Csakhogy nekünk már ebből is elegünk van. Vége van a meghunyászkodásnak! Vége van! Nincs több időnk, nincs több türelmünk. 30 éve hallgatjuk, hogy majd mindjárt jobb lesz, olyan emberektől, akiknek annyi pénze van, hogy mi azt még elképzelni sem tudjuk. Aztán valahogy sohasem lesz jobb. Elég volt. És elég volt abból is, ha bárki ez ellen fellép, akkor azzal intézik el, hogy savanyú a szőlő.
Tehát van jobboldal, van liberális oldal és most van történelmi esély arra, hogy mi csináljuk meg a baloldalt.
Ezt kizárólag egy vegytiszta baloldali közösség tudja megcsinálni és ezek vagyunk mi, az Igen Szolidaritás.
Így a konklúzió az, hogy a következő hónapokban kétfrontos háborút kell vívnunk. Az egyiket a kormány ellen, mely megnyomorítja a népet, a másikat meg a félig rasszista, abszolút kapitalizmus párti jobboldali – liberális ellenzéki tömb ellen.
És mi, készen állunk erre a küzdelemre!
Ki fogjuk harcolni, hogy mindenkinek legyen a feje fölött normális és biztonságos fedél, hogy jusson mindenkinek normális ennivaló és hogy legyen mindenki számára ingyenes, jó minőségű és hozzáférhető oktatás és egészségügy.
Mert ezek az alapjai annak, hogy Magyarországon elkezdődjön a szociális válság felszámolása.
Az elmúlt másfél évben lehetetlen körülmények között is kiépítettük országos hálózatunkat. Megteremtettünk egy koherens programot, az Igen Szocializmust. Vannak jelöltjeink, van miniszterelnök jelöltünk. Vannak támogatóink százezer számra és legfőképpen van hitünk. Hit abban, hogy mi vagyunk azok, akiknek ki kell harcolniuk, hogy 2022-ben a magyar parlamentben ne csak az elit küldhessen képviselőket, hanem a nép is.
Magyarországot be kell vinni a magyar országgyűlésbe. Ez, a mi feladatunk!
Ehhez kérem most minden magát baloldali értékrendű párt, mozgalom, aktivista, politikus csatlakozását. Mi, másfél év alatt megteremtettük a politikai baloldal alapjait, de harcot közösen kell hogy megvívjuk. Várunk benneteket, bárhonnan is jöttök!
Végezetül, szeretnék üzenni a liberális-jobboldali együttműködő pártoknak és az őket támogató sajtónak: nem fogjuk hagyni az abuzálást, kezünkbe vesszük a sorsunkat, most van itt az ideje!
Gyűlölet helyett Szolidaritást! – Abúzus helyett elismerést!
Igen, Szocializmust!