Szanyi Tibor írása a Városi Kurírban jelent meg május 23-án.
Szerintem senkinek nincs miniszterelnök-képző iskolában szerzett papírja, mégis több millió vizsgáztató készül, hogy legkésőbb jövő tavasszal meghozza személyes döntését a megannyi jelentkező vonatkozásában.
Látva a felmerülő kritériumokat rögtön leszögezem, hogy átlagos alkatú ember vagyok, egyetemi diplomával és doktorátussal rendelkezem, öt gyermekem van, továbbá a magyaron kívül öt nyelvet használok (ebből négy esetében állami nyelvvizsgám is van, sőt angolból és olaszból szakmai felsőfokú).
Van többszörös államigazgatási, diplomáciai és kétszeres államtitkári, valamint négyszeres országgyűlési és egyszeres európai parlamenti tapasztalatom. Talán még említésre érdemes, hogy az olasz köztársasági elnök és a spanyol király egyaránt megtisztelt az általuk külföldieknek adható legmagasabb kitüntetéssel, legutóbb pedig a világ egyik legrangosabb közéleti klubja, a Vienna Congress életmű-díjat adományozott nekem. Mindezeken túl oltási papírokkal is fel vagyok szerelve, sőt, az oltópont becslése szerint elképzelhető,hogy pont én vagyok az ötmilliomodik magyar beoltott.
Egy szó, mint száz, az eddig bejelentkezett személyiségekhez képest alighanem én lennék a közkeletű kritériumoknak leginkább megfelelő aspiráns, s mi több, a pártom még tavaly nyáron választott miniszterelnök-jelöltjének. A selejtezőt átugorva egyenesen az éles versenybe.
Megállapítom, hogy más jelentkezők – egyelőre – a labdába sem rúghatnak mellettem. Én vagyok a drámaian legalkalmasabb, slusszpassz.
Van azonban egy kis bibi….
Nevezetesen, hogy a pártom támogatottsága jelenleg 2 % körül mozog, bár több közvéleménykutató intézet szerint jövőre megugorhatjuk az 5 százalékos országgyűlési küszöböt.
Amennyiben ez bekövetkezik, akkor mégis jelentősen felértékelődhet a pályázatom, hiszen ha a kormányváltáshoz az ISZOMM frakciója is szükséges lesz, akkor bizony a miniszterelnöki pozícióra igényt tartanánk.
Világossá teszem, hogy miért!
Azért, mert az IgenSzolidaritás mániákusan ragaszkodik a nettó 250.000 forintos minimálbérhez. Rajtunk kívül viszont semelyik másik párt sem akar ilyesmit, az érdekelt pár millió dolgozó annál inkább.
Tudom, nem szép dolog az árukapcsolás, de hát a politikában ez elég sűrűn előfordul. Viszont a fentieknek megfelelően az ISZOMM-ra adott szavazat a leghatékonyabbnak bizonyulhat a szociális válság felszámolásában.
Szanyi Tibor